Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

154 1. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. a' nélkül hogy azok csorvás szöveményt hárítanának el ; és 3-szor mivel a' csorvás szövemények főkép némelly vidékeken valósággal szaporák is. Az ugyan azon időben előkerülő váltólázak nagy számánál sokan, a' dolgon könnyíteni akarván, megvetésre méltó könnyelműséggel minden javallat nélkül a

5 váltólázban szenvedő betegnek általában hánytató vagy hashajtó szert nyújtanak. Hogy a' hánytatok, és hashajtók könnyebb esetekben enyhítést eszközölnek,. sőt a'betegségnek véget is vetnek, az kétséget nem szenved; azonban nehezebb esetekben, az ideges szövemény kitűntekor szemlátomást ártanak. Ámbár a' gastricus szövemény tüneményei tetszőleg gyakrabban kerülnek elő, mivel a' gyomor leginkább szenved , de ezek ideges fajú tünemények, mellyeknek kiürités nem kell, 's mellyek a' kína használatára a' nélkül hogy más egyebet alkalmaznánk, eltűnnek. A' tünemények az ürítőkre meg nem szűnvén , ellenben gyakorta még öregbedvén, 's ekkor az antigastricus orvos azt mondja , hogy a' bélcsőben találkozó tisztátalanságok még nincsenek kiürítve', a' hánytatok és hashajtók erre folytattatnak; ekként a' beteg napról napra roszabbul néz ki, a' bágyadság nagyobbodik , a' has földagad , és a' betegek a' halálhoz közelebb jutnak. Illyés eseteket nem ritkán látunk, és az ezen tárgyról szóló Írásokban olvasunk. Azonban bizonyos az , hogy a' váltólázak, igazi gastricus szöveménnyel leginkább akkor uralkodnak, midőn főkép a' mocsáros párázatok (nem a' mocsárgerj (sunipfmiasma) a' levegőben, széllengenek 's ebben öszvetömülnek: ezért látunk csorvás szöveménnyel járó váltóláza"kat a' meleg nyárban !s <