Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

1) A' magyarországi váltóláz. 101) de az ártalmas művelet csak a' megfelelő életműre — a' napfonatra — ragad. A' fertezés és a' betegség' kiütése közt a' kórtudósok egynehány naptul egész 60 napnyi közidőtért szabtak,— a'betegség korább vagy később kifejlődése , tapasztalásom szerint — a' gerj' nagyobb vagy kisebb belerejétíil — intensitas — és a' test' kórhajlandósága' fokátul függ. 31. §. A' váltólázak kölönféle bélegeinek megfejtése. A

1 váltólázak' különféle bélegei az egymi' kórhajlandóságátul, a' mocsárpárázat' (nem mocsárgerj — miasma —) nagyobb belerejétül és a' még ezek mellett behatást gyakorló különféle járványos kórállapottul függnek. Akkor tiszta tehát a' váltóláz , ha az a' napfonatnak tisztán ideges bántalmán alapszik; 's innét történik aztán, hogy bizonyos időkben a' napfonat beteg élete körszakilag —periodice— szembeszökik, 's evvel egyszersmind a' szív , az agy, a' gerinczagy egy szóval az egész test (a' nagy együttérzidegnél fogva) hasonszenvedőleg szenved, és mind ez öszvesen képli a' lázrohamot — paroxysmus —•. A' napfonat miasmaticus fölzendüléséhöz t. i., liogy attul az életnu'íség megmenekedjék, az egész testnek hozzá kel szegődni, a' mi a' láz képe alatt történik meg, melly is aztán izadással végződik. Minthogy pedig az eletműségnek csak határozottabb része bántatik eredetileg, azért a' fölzendülés —a' roham— csak kevés ideig tart; de a' betegségiül való egész megszabadulásra több rohamok szükségesek, mellvek 10*