Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

1) A' magyarországi váltóláz. 101) kövesbe is változnék. Ezen párázat a' napi hév' behatásánál fogva megritkul, eloszlik és minden irányzatban föl felé emelkedik; azért is a' nappali meleg és világosságnál soha sem kell vegybontáshoz fogni. Estve pedig, a' mint híívesedik, mi ezen vidékeken arányképen mindég nagyobb mértékben szokott történni, mint másutt, a' gőzök ismét összetömődnek, és a' gőzkörnyékes légnél nehezebbek lévén, lassanként a' földre szállanak , a' gőzkörnyékes légnek alabb rétegeit —

Schichten — képelik, mellyekbe bejutván az utas megérzi az említett kellemetlen dohos szagot. Ezek teszik a' harmatot, melly itt mindég nagyobb, és a' messze terjedő ködöt; ezek okozzák a' mélyebben fekvő helyeken a' korábban és erősebben beálló dereket, és egyszersmind közvetett okai az efféle tájakban honilag uralkodó váltólázaknak. A* következő környiilmények pártolják a' mocsár párázatok kifejlődését, u. in. állandó magas foka a' száraz melegnek, szél- és vizcsend, és az electro - magnetismusnak egy bizonyos állapotja , mellyrül alább bővebben leszen szó. 24. §. A* mocsárpárázat nem elegendő a' váltólázak' termődésének megfejtésére. Őszintén megvallják ezt minden nevezetesebb írói a' váltóláznak; így Frank József (idéz. m. 261. 1.), Hasper (idéz. m. 252. 1.), Reider (Untersuchungen über die epidemischen SuinpiTieber. Leipzig 1829. 58. és 61. 1.), Montfalcon (Histoire de marais et de maladies causées par les émanations des eaux stagnantes. Paris 1824), a' nM.a* I