Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

1) A' magyarországi váltóláz. 101) 23. §. A' mocsár párázatok' minéműsége; A' mocsárpárázat' természet- és Vegytudományos ihinémüségérül a' legkülönbözőbb vélemények uralkodnak az orvosok közt; minek okát a' tárgy' homályosságában találhatni. D. W. Currie' véleménye szerint a' ntocsárpárázat vízbül és fojtólégbül —azoum— áll, savitóhiánnyal a' gőzkörnyékes légben; de Volta Sándor' légmérűi — eudiometisch— vizsgálatai megmutaták, hogy a' gőzkör létrészaránya itt is ugyan az marad. Baumes után a' mocsáros vidékeken a' levegő gyúló és fojtó légbül — hydrogenium et azoum — szénsavbul és hugyanyszeszbül — acidum carbonicum et gas aiümoniacale — áll (Hasp er idéz. m. 251. 1.). Gattoni, Moscati és Brocchi vizsgálatai pedig azt mutatják meg, hogy a' mocsáros tájak kiváltképen széngyulószeszt — gas hydrogenium carbonatum — párolognak ki. O d i e r a' mocsárpárázat legártalmasabb részét egy saját neiuű állománynak tartja, mellyet savi tolt poslégnek — septon oxygéné —- nevez (Frank József idéz. m. 257. 1.). J u 1 i a - F o n t a n e 11 e (llecherches historiques de Chimie médical. Paris 1823 , és Manuel de Cliimie médicale. Paris 1824. 141. 1.) ellenben azt vitatja , hogy az észrevehótöleg ártalmas mocsár légben isinetelt tapasztalmányok és a' legnagyobb pontossággal végbevitt vegybonfásuk által, a' gőzkörnyékes lég' szokott létrészein kívül semmi egyebb állományt sem födözött legyen föl abban. Azonban van a' mocsár-légben még is valami. mit, ha mindjárt vegytudományos műszerek előálh\ -