Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

122 I. Értekezések, apróbb közlések, ki vonatok, dás ezen életműbe nem ritkán a' gyuladás fokáig emelkedik, még pedig, mint én tapasztalam, az azonnemü kórjárványnál gyakrabban mint a' májban, a' gyuladás többnyire idült) természetű; jelei a' következők: zavart étvágy, főkép estve felé az egész testnek öregbedett hősége, a' bal rászttájon szúró fájdalom, melly nem ritkán egész a' mellbe, fejbe vagy ritkábban a' bal lábba lefelé terjed ; a' mély belehelés bajos, valamint a' fekves is a' bal de sokszor a' jobb oldalon is; a' bal porczally dagadt, és tapintás alatt érzékenyen fáj , azért is az asszonyoknál a' mellfűzés megakadályoztatik. A' véres hányás csak a' léplobnak legmagasabb fokát bélegli, és részemről a' hideglelések után soha sem tapasztaltam. Az érverés kicsiny , kemény , nem valami különösen sebes. A' nyelven fehér tapadékot láthatni, a' vizellet vörös, a' székletétel gátolt, avagy folyó. Egy hideglelés következésében szármozott léplob esetében minden heted nap nehezbiilést — ex- « acerbatio — tapasztalék, melly mellett a' havi tisztulás csak igen csekély mennyiségben szivárgott. Ha a' gyulasztó állapot tágul, ollykor helyébe a' váltóláz terein ismét elő ; magamnak is volt egy kettős negyednapi váltóláz kezem alatt egy illyen esetben, mellyben főkép a' bőség szaka húzódott igen soká. » b) A' lépnek dugulása gyakorta az elhagyott gyuladásnak foganata , de gyuladásnak tüneményei nélkül is több elhagyott, vagy roszul orvoslott hideglelések következésében is szárinozhatik ; a' gyuladás illykor többnyire rendkívüli senyves — cachectisch — állapottal lép föl, t. i. az arczszín sáppadt, és czirtos, — schmutzig—, az