Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

114 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. vesen dúló járványos váltóláz ideje alatt (mint 1829 , 1830-ban) a' lázrohamok hevessége nem ritkán olly rendkivül megnő, hogy már a' 2. v. 3-dik támadás megölheti az embert. Ki talán illy esetben a' 2-dik lázroham beköszöntéséig várakozna gyógyszereivel, a' beteget maga ölné meg. Az egyes láztámadások tartásáról már fölebb szólánk. b) Az egyes járványokban. 14. §. A' váltólázaknak vannak némelly kedvenczhelyeik, mellyekben azok többé kevesbé mindenkor honnilag — endemisch — divatlanak ; mert ugyan csak ott némelly időben megszaporodnak, és olly helyekre is elterjednek , hol másként csak alig tapasztaltatnak; még pedig bizonyos időszakiglan; melly időszakot, a' váltólázjárvány ezen élettartását, meghatározni igen terhes; azért mert 1) az eddig történtek elegendő gyűjteményével annak meghatárzására nem birunk, úgy Schnurrer döghalálról szóló chronicájában csak egy váltóláznak tartásárúi emlékezik ; 2) mivel a' betegség vándorol; példaúl: ezen év Augustus és Septeinberében csak keves váltólázat tapasztaltunk helyben, holott Pesttől csak néhány mértföldnyire is az úgy nevezett Cserháton még mindig divatlanak. Annyihoz vethetünk, hogy a' váltóláz járványilag lépvén föl valamelly geognostice hasonfajú —

gleichartig — tájon legalább 2. 3. esztendeig tart, de 9. 10. esztendőnél tovább valamelly vidéken járványilag soha sem tapasztaltatik mert hagymáz , hurutos betegségek , vérhas , cholera 's tb. által elnyomatik. Jegyz. A' halhatatlan Sydenhanmak munkáiban (a^ idéz. fn. 59 1.) a' váltólázak főkép 1661 — 1664 (tehát * (, i