Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

1) Ifi abb éveimben szedett kóresetek. 9 tanácsnap előtti estvén, ekkor hivattatván a'beteghöz, vala alkalmam látni. Az ökröndöző fojtogatással, görcsökkel, sőt valóságos ebvicsorgással (risus sardonicus) járó hányáson, melly már ugy is olly sok ideig tartván, csak nem minden életerőt elemésztett, vala szükség a' lehetséges sebességgel segítenem, mire nézve ezen veszedelmes pillantatban , a' kivül, hogy a' betegségoknak elhárításával sokat aggódnám, minden egyedül egy azonnal segedelmet nyújtó ürügyszer (palliativum) alkalmazatára központúit öszve. Az ijengető hányást nyákos szerekkel adott mákony hárította - el, melly egyszersmind a' görcsös förgeteget is enyhítette, és a' legenyhébb tapintást sem engedő hasnak fájdalmait is mérsékelvén a' betegnek nyugalmat és álmot szerze. A' tanácsülésnek napján mi, az ez előtt még nein sokkal olly remek idomú asszonyt kiszáradva , rózsapirú arczait elhalaványodva találtuk, magas tekintetű szikrákat lövellő kék szemei most bágyadtan adák tudtunkra a' testben lappangó nagy bajnak tömérdekségét; a' lehelést nyugalmasnak, a' test kiilső fölületét melegszáraznak, az altestet feszültnek, a' májnak egész vidékét pedig a' szírgödörrel együtt elannyira elérzékenyülve fájdalmasnak találtuk, hogy az arra tett legenyhébb nyomásra is azonnal a' legerőszakosabb hányás következnék, melly a' betegség kezdetétől fogva maga magától, és halmozva adott csípős ürítő szerek miatt erőszakos ökröndözés, hasztalan bágyasztó erőlködés, és ugyanazonkori enyves eczetsavanyú fűzöld székletételek alatt naponként tíz, tizenkétszer, magától is előjővén, a' beteg ekként az ételektől olly igen elundorodék, hogy gyomra még a' legenyhébb marhalé-