Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

.30 I. Értekezések apróbb, közlések, kivonatok. vest sem szenvedhetvén , ezt is mind untalan visszaadná. A' hasrekedést ollykor olly makacsnak értettük , hogy azt az adott allövetek sem birnák megindítani; a' vizellet sörszinű, átláthatlan , vastag, vörösfehéres homoknemülepetű volt , a' bágyadt ér sebesen vergődött, a'tetemsály a'legmagasb fokra hágott, lelke pedig a' betegnek úgyannyira elcsüggedt, hogy a' bizonyos halált mellszorúlva maga előtt látná. Ezen olly előre haladt és tüneményeire nézve veszedelmes betegségnek jelen álladalmánál a' kórhatárzatnak lehetetlen volt nem ingadoznia, azt azonban még is lehetett gyanitani, hogy némelly nemes részek hihetőleg a' gyomor és beleknek előrejárt gyuladása által mármár lábrakapott életműves romlásokon alapuljon a' betegség. A' jóslat azonban semmi örvendetes jövendővel nem biztatott, és a' jelen öszvekuszálodott körülmények közt javallatunknak egészen oda kelle irányoztatnia, hogy a' dugult, több napoktól rekedt 's pöffedt igen fájdalmas altestet a' legenyhébb szerek által, ha egyébként a' beteg ezeket elszenvedné, minél előbb megnyissuk. A' Dr. A-tői ajánlott kettős sóval vegyitett olvasztó vonatok mindjárt az első kanál vétel után viszszafordulván , várakozásunknak meg nem feleltek ; az adottallövetek széket nem idézhettek világra, a' zavaros görcsförgeteget nem enyhítették ; sőt mivel az első vett adagra a' hányás, a' görcsök, és a' szfvgödörbeli fájdalmak újra fölbősziiltenek, azért az érintett gyógyszert tovább folytatni tilalmaztatánk. Mivel azonban a' magasra puffadt fájdalmas bélcsatornában egy igen terhes nyomásnak különös ér-