Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

2) A' csecsemők tüdőlobja. ,

r>3 Ezen nyavalyának veszedelme a' kórjelek fokával , és az orvoslás mikori kezdetével vagyon öszvefüggési> n. Minél nagyobb a' láz, minél iramatosabb fáradságosabb és hangzatosabb a' lehelés , minél kevésbé képes a' gyermek a' légcsőiben öszvegyülemedelt taknyot ki vetni, annál kétségesebb a' jóslat, és viszont. Midőn az arcznak szederjessége álomkóros állapottal van jelen, az érverés gyönge, sebes és kikihagyó, akkor a' kimenetel mindég halálos. Ellenben mikor a' lehelés nem épen igen elnehezedett, köhögés nem nagyon erőltető , midőn a' kikehelés szapora, könnyű, és bajenyhítő, ha az érverés rendes és erős, az erők nincsenek kimerülve, akkor bizodalommal lehet állítani, hogy a' beteg föliidií lend. A' köhögésnek visszatérése, annak pillantatig tartó fölakadása után általában kedvező tüneménynek tartatiiatik. Ha a' beteg négy nap orvosi segedelem nélkül volt, a' föllábadásnak reménye föltíinőleg csügged. Csak nem mind azon halálossá vált esetben, mellynek tanúja valék , a' korjelek már több napokig tartottak, a' hogy segédszerről gondolkozni kezdőnek. En valóban alig öonerek olly betegséget , melly olly hú'ven 's állandóan halálos volna mint ez, hanem, vagy pedig setéül orvosoltatik. Az mindazonáltal vigasztaló még is, hogy az orvos keves olly esetekre akad, ha t. i. az illendő orvoslás, illendő fokban, annak idejében , nyájtatik , hol életet nem menthetne. Midőn ezen betegség helybentámadt (idiopathicus) akkor általában könnyebben gyógyítatik , mint akkor, midőn vörös himlővel, vagy hökhuruttal szövődik. / i