Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

.30 I. Értekezések apróbb, közlések, kivonatok. Orvoslás. Azon sérelmek szerint, mellyeket a' halottfiirkészés fedez föl, ügy tetszenék, bogy a' bekövetkező halál esetében, ezt vagy a' nedvek a' legcsővekben való öszvegyülekezetének, vagy pedig a' légjárhatatlanná lett tüdők állománya megkeményedésének kell tulajdonítni. Az első foganat a' takonynak vagy genynek meggyiiléséből szármozik a

1 légsejtekben; a' második pedig a' hegedékeny nyirknak azon sejtes hártyákba való átizzadásából ered, melly a' légsejteket foglalja - öszve. Innét az orvoslás három javallásnak teljesítését kivánja : 1 ször a' gyuladás haladását föltartani, még mielőtt nevezetes kiöntődés történt volna. 2-or a' már kiöntődni kezdett nedv mennyiségét haladásában meggátolni. 3-or a' kiöntődött nedvnek fölszivását elősegíteni , és annak kikehclését pártfogolni. Közönséges vérvevés. Az első javallás teljesítésére az érmetszés a' leghathatósabb szer, melly a' betegséget kezdetekor az ő tovább haladásában föltartani képes. Kezdetkor vagy is az első szakban a' lehelés hangzatos, 's azt különleg ki lehet venni; de nem süvöltő; azon hang, meilyet a' beteg lehelése szül, a' légcsővek akkori szűkülésétől szármozik, melly a' takonyhártya daganatának kö\etkezése. Ritka esetben azonban megtörténik, hogy ollykor ínég is a' kiürülésnek kezdete előtt hivatunk , mint ezt a' lélekzet hangzata jelenti. Midőn is ritkán lehet reményünk a' nyavalyát szerencsés kimenetel felé vezethetni , ha csak a' kikehelés meg nem indul, a' mi valósággal a' legközönségesebb mód a' gyuladás szétoszlatására mind a' légcsővek hártyájában , mind a' tüdőkben. Mikor a' kiöntődésnek van helye , ha ez nem épen kicsa-