Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

2) A' csecseinők tüdőlobja. 47 Áb rázat. Mondám, hogy az arcz ámbár nagyobbadán halovány, a' betegség haladtával többé kevesbbé szederjes színt ölt magára. A' kékség azon kivíil még föltűnő az ajkakon és pofákon ; hanem a' szemhéjak ollykor bíborgák (bíborszínüek) és fakénti kifecskendetűek, a' homloknak visszerei (vérerei ) vértől duzzadoznak. Kimenetel. Eddigien azon kőrtiineteket iráni le, inellyek a' betegség haladtában a' halál felé tapasztaltatnak. Midőn ellenkező kórvégzetnek van helye, vagyis midőn a' betegség szerencsés menetelnek indul, a' köhögés (azon esetet kivévén midőn az egy pillantati fölakaiiás után ismét magához jő ) kevesbedik, szabadabbá leszen , hangja kevesbbé száraznak hallik; a' lehelés keveshé iramodott, és kevesbé hangos; a' láz alább hagy, az arcz színét, egésséges idomúltát (conílgnratio ) vissza nyeri ; az előbbeni álomtalanságra, és bánykódásra csendes álom, "s fölüdülés állanak be. A' láz szüntelen tart mind addig míg a' lehelésben nevezetes változások tapasztaltatnak. Ollykor a' láz és köhögés még aztán is sok ideig tartanak, midőn már a' lehelés is lecsendesedett; máskor pedig egyedül a' köhögés tart, melly főkép estenként fárasztó. Xéinelly beíegeknel a' köhögés egyedül a' gyerek' sírása által izgattatik föl, midőn ez erre ingcreltetik , ekkor aztán a' köhögés megmegtérésekké (acces) fajűlván, a' hökhuruthoz hasonlít valamennyire. En semmi bírálatos örületeket nem vevék észre a' korjeleknek fogytával sem izzadság, sem más kiválasztat által. Midőn a' labadásnak kell beállani, a' zöldes es nyirkos székek általában természetesekke válnak.