Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

48 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatuk. K ártartás. A' betegség, midőn halállal végződik, rend szerint 8 — 10. napig szokott tartani, melly mikor az egésség felé veszi útját, a' betegség egy hétnél tovább ritkán tart. V' lábadás többnyire az ö. (i. 7-dik nap szokott beállni. Ollykor, midőn már a' forróságnak tüneményei elenyésztek volna, egy többé lcevesbé erős, hangzatos lelieléssol járó köhögés marad meg, melly több hetekig tart, midőn is a' betegség idült légcsőlobba (bronchitis) inegycn által. Midőn az idült Jégrsőlob hosszadalmassá leszen, akkor a' kihögés genyessé válik, a' testsorvadás az aszlázzal együtt naponként mind inkább üregbednek , 's a' kis beteg tüdősorvnak tüneményei közt műlik-ki. IIa a' betegség tartása alatt a'legtöbb ideig a' tüdőállomány életiníívezetségében változás nem történt , 's ha nem is vétetik abban valami giimöcs (tuberculum) féle észre, akkor a' betegség leginkább a' tüdők takonyhártyájában látszott alapulni. Ok-ok. Ámbár ezen betegség minden évszakban tapasztaltatik, az még is télben és tavasszal uralkodik leginkább. 1824-diknek telén a' dublini szegény gyermekek közt járványosságra kapott. Azt állíthatom, hogy az intézethöz folyamodó gyermekek közül három közt egy bizonnyal volt, ki ezen betegségnek csak valamelly nyomát is viselte , 's különböző fokban. Ezen betegségnek némclly eseteiben semmi világos okot nem lehet vádolni. A' legtöbb esetekben a' betegség kifejlődését némclly láiszatos okoknak lehet tulajdonítani, u. ni. hidegnek, melegnek, vagy ezen két oknak egyszerre. 1824-dik telén és a' következő ía\asszal a' köleseteknek legnagyobb számú-