Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)
1832. Hetedik füzet
.30 I. Értekezések apróbb, közlések, kivonatok. bajtókra a' beteg egész éjjel nyugalmasan aludt, a' mi az egész városban nagy lármát csinált, a' nő és az orvos az én jó barátom (!) diadalt kiáltának 's nekem pedig megvetés és átok lőn jutalmam. Természetesen hogy a' betegház biizössé is lett nekem. Azonban a' betegség javulása , ezzel az orvosnak győzedelmes ÖTÖme nem tártának soká , mert a' fájdalmak nőttön nőttek, és azon helyen, hol én a' genyet gyanítám, egy iultiinő daganat emelkedők , mellyben az orvos is valóban hullámzást érzett , 's végre a* genynek jelen létét ugyan ön maga is meg vállá, de hogy hülledezésébői valahogy kimenekedhessek, 's hogy magát olly nyilván el ne árulja, a'genyet igen erős hashajtók által a' bélhuzamra átcsalni törekedek. Természetesen , mit ő elérni szándékozott, az el nem következett , ez helyett inkább egy állandó igen erőtlenitő hasmenés állott-be az egész lábnak rendkívüli nagy földagadásával együtt. Ezen kétségbe eséssel tellyes helyezetben a' megszorult orvos nem tudáini tévő legyen egyebet, minthogy kimaradjon a' betegtől, és csak most lőn olly szíves, engemet a' betegnek ajánlni. Szebb és kellemetesebb elégtétel alig juthala vala részemül ennél ! A' beteget ekkor már hat egész hétig nem láttam , 's ekkor már ő valóságos csontvázzá vált, szüntelen bizakodott, hasa szüntelen oldva. Az alsó és fölső lábszárt a' genytől szinte a' pukkadásig feszülve tapintani. A' terjedt genygyüleinmek három különböző helyen tárék utat , az egyébb orvoslást pedig facsaró pólya, (E\pulsionsbinde) kína, és jó táplálmányok által csak rövid idő alatt vivém vegbe.