Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

' „ f • 1) Ifi abb éveimben szedett kóresetek. 35 12-dik K ó r e s e t. Egy 19. esztendős kütelverő legény reggelre egy nagy kenyérből metszeni akarván, épen ekor a' bejövő csintalan inast akará meg ütni, de ez az iitest szerencsésen kikerülvén , a' legény baljába tartott késének begyébe szalasztotta valahogy jobb karját, mi által a' karütér épen annak orsó- és könyökiitérré (art. radialis et cubitalis) való oszlása fölött egészen átmetszetett. Igaz, hogy azonnal szorosan beköték a' sebet, de a' vérzés meg nein állott, mit végre csak az érnyomasz (tourniquet) eszközlött. A* történt sértés után harmad napra, midőn már az érnyomasz szorításától az alkar a' kézzel együtt jég hidegségű, és érzékenytelenné lett volna, hivattak öszve több seborvosok tanácsúi, kik az ajánlott csonkításra (amputatio) azon okbúl nem állának, hogy ők a' gyógyitást varrás által eszközölhetni reménylék ; ezen vitatásokat, mellyek sem boncz-tudományi, sem sebészségi (ismereteket nem gyanitattalc, egészen meg elégedetlen lévén, az előmondott igen veszedelmes jóslat után, én magam tevéin meg a' csonkítást; melly közben, midőn az általmetszett izmokat hidegeknek érezném, a' bizonyos halált kikerűlhetetlennek mondám, melly csak ugyan két napra elő is állott, melly bizonnyal be nem köszöntendő volt, ha a' karütérnek szerencsétlen átmetszése után a' fölkarnak levétele azonnal megtétetett volna, mert azt csak még sem lehetett reményleni, hogy az átmetszett ütérnek lekötése által is, a' csekély szomszéd literek útján a' többi kar és kéz tápláltathatott volna. Milly káros a' művészségre és ártalmas a' betegre nézve illy esetben a' javallott műtéteinek halasztása, vagy a' talán magától történendő szerencsés kórfor3 *