Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

1) Ifi abb éveimben szedett kóresetek. 25 atyja vízkórosnak látná, hívatám én tanácsúi, és a' következendőket találtam. A' test egy valóságos csontvázzá lőn, a' lábak túl a' bokákig földagadva voltak; az alhas pöffedve lévén, rajta a' bal hasfölötti vizsér (vena epigastrica sinistra) az emlőbelivel (mammaria) való öszvenyílásaig ujvastagságnyira földagadva látszék; a' bal mellkas mind előre mind hátra felé ki volt feszülve , mi által a' gyermek púpossá, (háthoporjassá) lett, a' szív hevesen vergődött, és a' mi nekem különösnek tetszett, inkább a' jobb oldalon; az érverés kicsiny, sebes, és igen rendetlennek tapintaték, a' lélegzés sérelmes lévén , ehöz még terhes köhögés is szegült; a' szék ritka, 's taknyos, a' vizellet zavaros volt, mellyben genynemű pelyhek látszattak úszkálni, a' fenekre ülepedvén ottan legalább egy ujnyira emelkedének, az étvágy már jó időtől óta hallgat. Az előjárt történeteket Jés a' jelen tüneményeket fontolgatván, Ítéletein végre is oda ütött, hogy a' himlőanyag mind a' két üregbe tevődött légyen le, mellynek következésében genygyülem (hydrops purulentus) származott, miért is én , mint hihetőleges életmentő szert a' mellcsapolást (paracentesis pectoris) ajánlám , t. i. hogy a' mellből mint az áttételnek főgóczából szivárogna le először is a' geny. Mivel a' beteget egészen gyógykényemre bízák, azért is azonnal a' műtételhöz fogtam, de midőn a' köztakarókat a' zsírhártyával együtt fölfejtenéni , a' beteg elájult, és a' szorongattatott szülék annak végre hajtásában meggátoltak, mellyet másként már egy két pillanat alatt'is bevégzendő voltam.