Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

1) Ifi abb éveimben szedett kóresetek. 19 a' beteg alig mozgathatná, 's rajta az akarat, csak rezketésbe halt el, nyála szájából kénytelenül árongott. En másodnapra nekie hánytatót javaslék, egyszersmind kérérn , hogy délutáni négy órakor beköszöntendő lázára figyelemmel lenne, de másként nem a' legroszabb jelenlévő seborvos az ellen némelly észrevételeket tett, mellyek engem csak nem félre térítettek szándékomtűi, ha másként némelly elrejtettebb jelekből a' romlott epe jelenléttéről nem lettem volna bizonyos. A' szegény sebész ijengett az agytorlódástól, azt gondolván, hogy a' hánytató sok és veszedelmes bajokat okozhatna, tehát, hogy mivel az epés anyagnak nyoma sem látszatnék, 's mivel ő már fölolvasztó szereket úgy is adott volna, a' hánytatót többéadni szükségtelen sőt káros is volna. Stoll gyógyoktatásaiban bizván , és a' felelet terhét minden esetre magamra válalván, végre is az én tanácsom mellett maradánk. Egy hánytató borkőből álló okádtató szer szinte 3 meszelnyi igen keserű éles nedves ürítettki, mire a' beteg főfájdalmától, és minden egyébb bajaitól azonnal megmenekedett. A' láz nem tért többé vissza, és néhány napok alatt tökéletesen öszveszedte magát. 5-dik K ó r e s e t. Egy igen derék seborvos által hivattam egy öreg asszonyhoz, ki mint amaz mondá, 11. naptól óta tüdőlobbal vesződék ; én a' beteget a' tüdőkórnak (Lungensucht) minden jeleivel ellátva, a' legnyomorúbb állapotban taláJám , lélegzete elfogult, fájdalmas köhögése elannyira zaklatta, hogy a' beteg csak egy keves könnyebbséget erezhetne is, de2 *