Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Kilencedik füzet

58 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. savós és epés hányást lehetett gyakorta tapasztalni; a' hévség időszakában pedig nem ritkán egy kön­nyed orbáncz — eryíhem—állott elő, mellyet csak .a' következő verejtékzés széllesztett - el. Sokaknál már a' hidegnek időszaka alatt a' czuzneműekhöz hasonló fájdalom állott be a' végtagok izmaiban , a' legtöbb betegek még is inkább igen erős levercttség­ről panaszkodának , melly nem ritkán az ostromon túl is még sokáig tartott. G o n o s z i n d u 1 a t ú és álorczás — verlarv­tc — váltó lázak. Efféle lázak főkép a' nagyobb síkság mocsáros vidékein jőnek el . V még az emel­kedettebb tájakon is tapasztalt leggyakoribb láz az álomkóros váltóláz —- f. intern», soporosa — volt; a' hidegnek csekély időszaka után, sőt ez alatt is a' betegek elkezdenek aludni, nem ritkán csak alig költethetének föl, mind addig, míg az izzadság be nem állott, Pest vármegyében az ájul­dozó váltóláznak — f. intern», syncopica — sok ese­tei tapasztaltattak. Bács vármegyében pedig fejfájos hideglelések — f. int. cephalalgicae — valamint az igen ritka méhvérárasztó álarezos váltóláz (f. int. metro! rhagica larvata — is vétetek észre. Az efféle lázaknak még is legérdekesebb néző helye Bánát volt; »így egynémellyeknél lázostrom helyett kör­szakilag rendkövető szédülés mutatkozék, amazt nem ritkán csak olly fejfájdalom pótlotta-ki, melly kör­szakilag térengett vissza. Az álomkóros váltóláz — f. int. soporosa — gyakorta jött elő ; némellyeknél pedig fulladozás — asthma — vagy gyomorgörcs — cardialgia — tünt föl körszakilag —'periodice —. Egynéhányaknál a' lázroham — pnroxysmus — áju­lással állott be; és egyszersmind helytartója is volt

Next

/
Thumbnails
Contents