Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Kilencedik füzet

•2) A

5 magyarországi váltóláz. 183 rajzi — topograpliiai — (ismeretek fejtését akarom előre bocsátani; t. i. mellyekkel a' lázak termődése és gyakoribb előjövete szorosabb öszveköttetésben vagyon. Magyarország két nagy síkságot foglal keblében; a' kisebbik fertőtűi kezdve egész a' földközötti (mittelländische) hegyekig csaknem 20. mérföldnyire, Pozsony és Nyitra vármegyétől pedig egész a' Dráváig terjeszkedik. Fölülete legsíkabb a* Csalóköz szigetén , a' fertő taván , és Rábczafolyónál. Az egyébb rész a' hegyek felé dombokkal és emelkedésekkel vagyon behintve. A' nagyobb síkság a' Mátrától egész Újvidékig 40. Vácztűl egész Fehértemplomig Bánátban 50, az ugocsai hegyektől pedig N. Szőlősnél egész a' Mura és Dravának öszvefolytokig 66. mérföldekre terjed, mellynek legsüllyedtebb részét Bács vármegye, és a' Bánát teszi. Hogy a' kisebbik síkságnak helyzete magasabb legyen mint a'nagyobbé azt a'folyók bizonyítják, mellyekamabbiíl folynak ebbe. Ide járul még a' tavak és mocsárok sokassága, melly utóbbiaknak része ugyan csatornák által lecsapoltatott már, de még mindég elég számmal vannak , és a' Dunának és Tiszának partjain az évenként történő kiáradások által mindenkor újra szülemednek. Idetartoznak főkép: Fehér, Pest, Heves, Csongrád, és Bács vármegyék, de főkép a' Bánát (többet olvashatni ezen tárgyról Csaplovics Gemälde von Ungarn. Pesth 1829. 1. R. 41. és 63. és 84. lapokon). Az egyébb része Magyarországnak főkép a' határok felé és éjszaki részei hegyesek, első rendbeli hegyekkel díszkedők.