Bugát Pál - Schedel Frerencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 6. kötet, 4-6. sz. (1832)

1832. Negyedik füzet

1) A' rejtett fekély ékről. 17 sípfekélyek létének a' vizelletnek rendellenes kifolyásán kivú'l is helye lehet, mellyet tehát bizonyos bélyegző tüneménynek nem lehet tartanunk. Olly áljapotban a' valóságos hűgysípfekélyek „tökéletes és tökéletlen belső" nevezet alatt értetnek, mivel azon geiiyedő iirös fekélyeket is, mellyek a' vizellő utakhoz olly közel esnek, hogy azokat hihetőleges átrontással fenyegetik, némellyek húgysípfekélyeknek szokták nevezni , de mellyekhez különböztefésül az ál, fattyú, vagy tökéletlen külső mellékszót (adjectivum) hozzájok tenni tanácsos. Ezek szerint vese-, húdvezéd-, húdhólyag- és húdesősípfekélyek tapasztaltatnak, mellyek'két első fajainak mind a' két nem egyenlően alá vagyon vetve , a' két utolsó pedig az asszonyi nemnél a' húdcsőnek tágabb, egyenesebb és egyenlőbb tulajdona miatt szokatlanéi ritkábban tapasztaltatik , mint a' férfi nemnél; miket előre bocsátván, ezennel ezen fekélyek egyes fajairól szólandunk, azt előre megjegyezvén, hogy a' húdhólyag- és húdcsősípfekélyeket illető előadás egyedül a' férfi nemet érdekeli, a' mi pedig egyszersmind a' nő nemet is illetheti, azt a' maga helyein zár alá véve fogjuk érinteni. A' vesesípfekély minden húgysípfekélyek közt a' legritkább, és a' veseköveknél van helye, fia az ezek' ingere által okozott gyuladás és genyedés következésében a' szomszéd sejtszövetben együttérzőleg ágyéktályog támad, melly sípfekélyes menetelnek visszamaradtávai megnyílván, mindaddig tárva marad, míg csak a' vizelletnek leszivárgása a' vesemedenczéből a' húdvezédekbe a' felakadt kő álOrv. Tár. VI. Köt. 2