Bugát Pál - Schedel Frerencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 6. kötet, 4-6. sz. (1832)

1832. Negyedik füzet

7*2 1) Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. dás által a' szerencsés gyógyczél a' beteg vigasztalására , és az orvos dicsőségére gyakorta ugyan csudálkozásra méltó töredelemmel és igyekezettel végre is szerencsésen elérethetik; holott, fájdalom! olly esetekre is akadunk, hol a' rendszerint hosszadalmas és nagyobb részt csak műtételes, többször isrnétlendő gyógybánásra a' betegek magokat el nem tökélhetvén, vagy annak bevégzése előtt megszökvén, az említett szerencsés gyógyczél el nem érethetik , sőt inkább a' maholnap czélt-érő orvosnak legszebb reménye megseminisítetik, és minden fáradsága 's igyekezete nem ritkán háladatlansággal jutalmaztatik. Azonban mind azon esetekben, hol a' gyökeres orvoslás fel nem vétethetik, vagy be nem végeztethetik, egyedül a' palástoló gyógymód marad hátra, mellyet a' körülményekhez képest elrendelni, és a' szükséges gyógyszerekkel eszközleni az orvos ügyességétől fiigg. Különös vizsgálat. I. A' húgysípfekélyekről. A' tapasztalás tanítja, hogy az embernek minden hűgyeszközei alá vannak vetve a' sípfekélyes bajoknak, de a' mellyek az érintett életmüveknek rendszerint csak egyikével állanak közködésben, mellyekből ugyan a' csak halkkal támadó sípfekelyés menetelbe beszivárog a' vizellet , de gyakorta csak még sokára nyit magának kimenetelt; mind eddig tehát ebben tesped és pang, sőt vissza is tér, és nem ritkán a' szomszéd sejtszövetbe atszűrűlés (iníiltratio) név alatt keresztiilhat, és egy vagy több helyen is gyakorta igen nagy terjedetű daganatokba gyülemlik; kitetszik innét, hogy ezen