Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

06 II. Literatur a. A" talán jelenlévő, a' fari/.inok alá nyúló tályogo­kat kitágítja, és velek a*' szokott módon bán. L. ezután a' véredények sértéseire megy ál­tal, és azon hiszemben van , hogy ha egy fontos ütér van is átmetszve, és a' vérzés magától eláll (a' mit szemlélni a' csatamezőn olly gyakran volt al­kalma) , a" vérzés szűnését nem a' vérdugó eszköz­li, hanem az üterek saját hártyájának (melly mo­zogható pörge (Spiral) rostokból áll) öszveházódása, melly által a' magát hosszabbító liternek falai egy­máshoz lapulnak. 11a az ütér átmérőjének csak egy helyén van megsértve, ezen folyamatnak ak­kor is helye lehet; hanem itt még is ritkább, és a' lekötést; mellyet a' szerző alól is fölül is tesz, kell végbevinni. A' szerző az aludt vért min­denik sebből mindég kiveszi, minthogy a' vérdugó a' vérzést ncni állítja meg, és elővigyázat szüksé­ges , hogy az utáuvérzés elkerültcssék; kisebb mélyen fekvő edényeket L. kénsavval nedvesített tépettél érinti meg. Ha egy vérér p> o. az ér­vágásnál, mind a' két falan keresztül vágatott, lát­ta a' szerző, hogy a' sejtszövetbe vér ömlött ki, melly nagyon veszedelmes tüneteket, 's végre le­nét okozott. Az aneurysmát a" szerző önkényesre (spontá­né) és sebliedésbelire (traumatique) osztja el. L. első akar lenni, a' (ki már 1805-ben) az önkényes aneurysmal^ jeienléttére figyelmeztetett. Az edények falai egy helyen elváltoznak, a' belső hártya annyira kitágul, a' mennyire az izomhár­tya engedi, ez utolsón rés nyílik, a' belső hártya a' sejszövctivel ez által érintésbe jön, és még a' szom­széd sejtszövet által képződik az aneurysinaticus iszák. A' szerző azt véli, hogy általános hajlan­dóság és az ebből eredő aneurisina, az ős kóralap-

Next

/
Thumbnails
Contents