Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

SC» II. Literatur a. nyos édes higanyt himbojmagolajjal (ol. ricini) adni, bogy a' bővebb kiürítésekkel a' hegedések felszakadjanak és a' szokott gelisztaképű mozgás helyreállitassék. A' belek' sértéseinél nem ritka eset, hogy a' cseplez' (omentum) egy része a' hasüregből kicsúszik és a* sebszélek reáfojtódnak. L. az erőszakos visszarakást nem hagyja helybe, hanem a' kijött részt, ha könnyen vissza nem lehet nyomni, linóm, gyengéd kenőccsel bekent vászonnal betakarja. Erre gyengéd nyomást tesz. A' tapasztalás azt mutatta, hogy az odaszoriílt csepleznek lobja, melly az első három napon nevekedik, 14 napig változatlan marad, ezután kisebbedik és a* nélkül, hogy a' sebszélekhez hegédne, végre a'hasüregbe visszahúzódik. Ha ez nem történik, a'szerző azt tartja, hogy az izzóvasat kell alkalmaztatni. Nem barátja ő a' kidudorodó cseplez' elmetszésének • vagy lekötésének, mert a' hol fene van jelen, ez által az csak ugyan elválik, hol nincs, ezen mód veszedelemmel különösen nagy vérzéssel járhat. A' májsértésnek kórüsmerete L. véleménye szerént általjában nagyon könnyű, még is vágynák némelly esetek, mellyek igen kétségesek lehetnek, és ezek azok, a' hol a' jobb tüdő' alsó karéja (lobus) van egyszersmind megsértve. A' velebánás áll a' seb' egyszerítésében és általjában a' lobellenes gyógymódban; itt is nagyon javasolja a' szerző mind a' véres mind a' száraz köppölyök' alkalmaztatását. Erre egy igen érdekes értekezés következik a' máj lobról, melly gyakran genyedésbe méne által, "s mellyet szemlélni a' szerzőnek Egyiptomban gyakran vala alkalma, mellyet már a

1 szerző más munkájában közlött.