Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)
1831. Tíz- és tizenegyedik füzet
l) Larrey' sebészi klinikuriia. 87 A' lep" sértését is, melly olly ritkán jön elő, a' szerzőnek háromszor volt alkalma szemlélni ; a' takarók annyi állományvesztét, hogy a^ kiirtás lett volna szükséges, a' szerző soha sem látta; az ő esetei meglehetős egyszerűek volluk, és a'hoz hasonló bánásmódnak, melly a' májsebeinél alkalmaztatik , engedtek. Erre egy felette érdekes értekezés következik az altest' terhes zúzásairól, mellyek nem ritkán, a* nélkül, bogy valahol sértést lehetne fölfedezni, a" halállal jarnak. Ezt L. kiváltképp' a' csatamezőn szemlélte , a' hol olly gyakran a' golyóbis vagy esés által való zúzás következésében, halál támad, a' mit azután egy vagy több belrészek tökéletes elrepedésének vagy összeroncsolásának kell tulajdon/tani. Néha belső vérzés, néha savós-véres ömlet támad; az első esetben L. hideg, nyákos szereket savakkal belsőképp', általános helybeli vérvevéseket, jégborongatásokat a' hasra külsőképp' ajánl; az utolsó esetben először véres köppölyüket, ez után szíkfűolaj - és káforral meleg bedörgöléseket, ezután egy azon végre leölt allatnak lenyúzott bőrét alkalmaztatja. A' bőrí azon melegen kell a' hasra teríteni és a' melegséget gyapottal tvaló bepólázással ápolni. Ha az három négy óra múlva levétetik, gyakran savós-véres nedvvel van már bevonva, és L. azt mint az oszlatásra legjelesebb szert tekinti. Ezen alkalommal a' szerző szólt a' hasvízkórságról is. Ámbár megkelljen is engednie, hogy ezen betegség a' húgy- és hashajtó szereknek nem ritkán enged, még is ezen szereket ugy tekinti, mint ártalmas okot, minthogy gyakran a' vesék és belek lobos állapotját hozzák elő, 's mint elégteleneket, minthogy néha nem használnak. Minthogy ezen beteg-