Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

2) A' inákonyról. mákony allövetben adva foganatosabb, mint a' szájon által véve. Köhögés es mellhcli bajok. A' mákony a' mellbeli bajokat szinte majd meggyógyítja, majd öregbíti, tehát a' tudománynak keli az előbbi eseteket az utóisóktűi megkülönböztetni. Ha a' köhögés lobos természetű, a' tüdő valamelly gyuladásának vagy vértoriódásának foganatja, vagy legalább ezekkei jár, akkor a' mákony mindig ártani fog. Ezt mondhatni a hurutos köhögésről is , a' inig t. i. az lobos izgatással vagyon öszvekötve, valamint a' gastricus köhögésről is, mellyet csak hánytató orvosol, a' mákony pedig ront. Hanem ha a' köhögés ideges vagy görcsös, akkor derekabb gyógyszer a' makonyn^l nincsen, mellyet Dower porának estve nyújtott egyetlenegy adaga nem ritkán egyszerre elszéleszt. A' hökhurutnál (Keuchhusten) a' második vagy is ideges időszakban szinte fő orvosság a* mákony — sőt a' tüdővésznek is van egy faja, melly tiszta ideges lévén, első időszakában .a' tüdők és az egész idegrendszernek öregbedett érzékenységén alapszik, hol is mindennek oda kell ütni, hogy e' felmagasztalt idegingerlékenység mind a' tüdőben mind az egész rendszerben kisebbíttessék, a' mi szamártejnek, izlandi moh és kosbor (salep) kocsonyának, a' langyos fürdőknek, gyapjúruháknak használásán kiviil, közben közben a" mákonynak alkalmaztatása által eszközöltetik. Vérhas. Ki a" mákonyt az epés és lobos vérhasuál adná, az a' beteget csak hamar elölné; a' csúzos vérhasnál ellenben az az egyetlen mentő szer; de