Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

f>2 I. Értekezésiek, apróbb közlések, kivonatok. Tehát a' fölindult idegrendszernek csillapítása, az ő rendellenes munkásságának (hová az elválasztásbeli hibák is tartoznak) r e n d b eh ozása, a' főkép fájdalmas görcsnek fö 1 o 1 dása, és a' szív meg az egész organic us életnek erőteli fölemelése — teszik azon alapokat, mellyek bennünket a" mákony alkalmaztatására határoznak, vagy is vezetnek. . Különösen és név szerint javalltatik a' mákony a' fájdalmaknál, a' veríték' megindítása' szükségénél, általában, hol szükség a' test középpontjátul a' környék felé erősebb torlódást okozni , a' gyöngítő bélürüléseknél. Innét egyszersmind az ellenjavallatok is kitetszenek — az első a' bővérüség és a' lobos készség (diathesis inflammatoria). — A' míg csak a' vérbocsátás javalltatik, addig a' mákony a' legtermékenyebb méreg, mivel az a* vér folyamát, főkép az agy felé, erőszakosan hajtja, és a' lobos izgatást öregbíti. — Ezt állíthatni minden kezdődő lázról, melly első foganásakor mindig gyúlékony természetű. A' mákonynak illy időtlen használata által minden laz hagymázzá változhatik, mint mi ezt Brownnak időszakában elég gyakorta tapasztaltuk, és mit én a' mesterségesen okozott lázakról való értekezésemben megmutattam. A' második ellenjavallatot a' gyomorban öszvetolongó tisztátalanságok teszik, hol a' mákony soha jót nem teszen, sőt inkább szorítólag árt. A' harmadik esetét az ellenjavallatnak a' vérnek a' szétolvadásra és rothadási-a való nagy hajlandósága teszi, melly a" mákony által hasanlóan öregbedik.