Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

2) A' inákonyról. 49 Alkalmaztatása. Ezen nagy erőnek alkalmaztatását minden ügyes esetekben es betegségekben előadni, czélom nem lehet; másként az egész kőrtudoinányt (pathologia) által kellene futnom; mert valóban nines betegség, hol inákony nem használtatott volna, és bizonyos föltételek alatt nem ok nélkül. — Itt egyedül azon eseteket előadni Czélom, mellyekben a' mákony különös, sőt egyedűlös gyógyszer, melyIvekben annak használata kétes, és szoros meghatározást kiván, és végre azokat, hol eddigien kévéssé ösmertetik és használtatik t

t). Helybeli gyulád ás oh. A' mákonynak használása a' gyuladások ellen, min sok orvos meg fog ütközni, mesterkezeket kiván. Gyakorta megesik t- i. hogy a' megtett vérbocsátások és más alkalmazott lobellenes gyógyszerek után, a' helybeli gyuladás' kórjelei nem tűnnek egészen el, vagy tágulván, ismét űj erővel rohannak elő, az érverés állapotja a' vérnek gyulékonyságát elvettnek jelenti, egyedül a' ineggyuladt résznek öregbedett izgékonysága vagy görcse maradott vissza, midőn is minél több vér bocsáttatnék^ a' fájdalom és a' többi helybeli kórjelek annál inkább öregbednének; illy esetben a' inákony az egyetlen egy, a' legistenibb gyógyszer, melly 2 4 óra lefolyta alatt a' gyuladásnak minden maradványait mintegy varázsolva oszlatja-el; bir t. i. *) Az egyes javallott esetek csak kivonva adatnak. B—t. Orif. Tár. IV. Kot. 4