Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

30 I. Értekezések, api óbb közlések, kivontatok. kcdtek inár , bizodalmainat H kína meg nem nyerheté, inig a' bőr és fogak szárazak voltak : olly jel, mellyben sokat bizám, és mellyet szemem elöl soha sem bocsáték el. Ha bár a' rothasztó hagymázban kerültem is a

r hólyaghuzókat, mivel az ekként lehámlott helyek sebesen romiának; a' tiszta ideglázban mégis örömest folyamodéin hozzájok; inert azok mindenkor a' leghatalmasabb 's derekabb, és csaknem mindig , főkép pedig a' helybeli szenveknél javallott elkerülhetetlen fölnógató szerek voltak. Es épen ezen oknál fogva, nagy hasznokról meg lévén győződve, már az észrevehető előjelek beköszöntésekor azonnal használáni azokat, és kitanúláiii végre, hogy a' betegség annál kevesebb veszedelemmel haladott , minél korábban alkalmaztattak, mert mint bőrébresztő, a' hajerek működését éltető , és a

r közérzésre (coenesthesis) olly érzékenyen beható gyógyszerek, ezen kórformában, hol köz gyöngeség, és az érző rendszernek tompasága olly előkelőleg uralkodónak, a" siillyedező erőt leginkább emelték. A' ritkább ugyan, de annál nevezetesebb szövevények között vevők ollykor a' gyulasztót is észre, melly nem ritkán a' betegség kezdetekor, de ollykor annak lefolyta alatt is hívatlamíl előállván, a' veszedelmet öregbítve, a' betegség orvoslását is nehezítette; az agykéreknek (menynges) a' mell belrészeinek és a' hasüregnek lobjai rendkívüli tünemények nem voltak, mellyek a' legkifejlődöttebb hagy máznak ellenére is tiszta lobellenes gyógymódot, sőt épen vérbocsátásokat is kívántak, t. i< mellyeket a' Brown oskolája egészen elátkozott; azokat én olly kórjeleknek jelenlétükkor. mely-