Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)
1831. Tizenkettedik füzet
i) A" ragadós hagymáz 1809. 189 helyre, tehát bizonnyal igen fölösleges lett volna, a' szereknek ára miatt magamat igen gyötörni. Azon kétes pillantatokban , midőn az eletet a' haláltól csak egy gyönge fátyolközfal választó, kötelességem- es lelki ösmeretemnel fogva az életmentő szerekkel nem sokat gondolhattam ugyan, bátor azokkal játékot vagy orvosságos fényt űzni úvakodám, azonban azon roszul értett gazdálkodáshoz , mellynek sok egyebként megmenthető beteg áldozatává válik, már csak azon okbiíl sem simulhaték, hogy a' fölhasznált, gyakorta néhány, ollykor csak egy pár nap alatt is orvosló pézsmának költsége, azon másként hosszií időre nyúló betegségre használandó gyógyszerek árát koránt sem ütötte meg. Az igen megroskadt visszaható tehetségnél a' szívnek, ereknek és idegeknek mértékentúli izgékonyságánál, a' heves félrebeszédnél, mik alatt a^ test megjégült és a' bőr görcsösen huzódék öszve, főkép pedig az erőt igen fogyasztó hasmenéseknél a' sokféle hatású mákonyt semmi sem haladta meg, inelly varázslólag sebesen működött, és a' teremtés egyetemében hasonló környülmények közt alig leend jótékonyabb szer. Zsongöregbítő szerek (tonica), leginkább a' kína az első napokban föltétetlenül adva, midőn még igen élénk életkülölések mutatkoztak, avagy való lobos hajlandóság forgott főn, mindig különös anomaliákat okoztak, mellyek rendszerint halálhoz vezettek. Azonban midőn valóságos gonoszféleség lépett föl, és az erőtlenség' tiszta állapotjában jótévőleg munkálkodott a' kína. Még azon pillanatokban is , midőn a' félig fölüdültek jó egésségekről dicse-