Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

188 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatokhatatlan pézsmát, még pedig olly mennyiségben, inellyben még az soha és sehol sem adaték, és a' millyenben adni csak ritkán lehet. Hogy kezeim alatti orvosaimat arról meggyőzhessem, hogy ezen drága gyógyszertől a' jól választott esetekben , inellyeken talán a' leggyakoroltabb orvos is minden további segedelemnyújtást abban hagyott volna, mennyit lehessen várni: Trefayer, Bertram, Götze alorvosoknak, és Aigner házi tiszt írnokának, kik aléltan, violaszín petécsekkel behintve még általam soha nem látott sárga bőrrel behúzva, föltarthatatlan hasmenés, sebes rezgő érverés, fekete borítékú nyelv mellett, magok köríil dögbűzt terjesztvén el, a' sir hoz olly közel valának, ezeknek, mondom, adék én a' pézsmából óránként 10 szemert. Nyolczvan és több lenyelt szemer (granum) után emelkedék az elveszett érverés, a' jéghidegségű testen kellemes melegség áradt el, a' ke'nyszerített munkásabb visszahatás által a

? fenés részek korlátoltattak, és a' betegek szö- nyű állapotokbúi kimenekedtek. Fekete alorvosnak esete azonban més: nevezetesebb volt, kinek karja, keze, szemfénye és szemhéjai jobb oldalon megbénultak, valamint a' végbél, a* vizellő hólyag, és a' nyelv is ; a' szájajkak és a' borék már fenésedtek, az érverés és lehelés pedig már szinte halva valának; melly tünemények közt két terecs (scrupulus) pézsma a' betegnek melegséget, életet és egésséget nyiíjtának. Illy drága gyógyszernek szokatlan fogyasztásán igaz ugyan, hogy megrettentenek, és a'könyvtartóságnak (Buchhalterei) nehezteléséf ől tartani is lehetett; mivel azonban minden erőmmel azon kellett lennem , hogy a' kezem alá bizott betegek a' legrövidebb és legbiztosabb uton állíttassanak