Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

l) A' ragadós hagymáz 1809. 181 A' betegnek individuális tulajdonságaiból, a' betegség hevességéből 's szöveményeiből a' később vagy hamarabb nyújtott segedelemből, és még más némelly okokból, ha bár ezek mind a' beteg javára látszattak is szolgálni, nem mindig következett a' javúlás, sőt nem ritkán másodrendbeli bajok állottak be gyakorta, mcllyek tökéletes egésséget, és az erőknek növekedését soha sem engedték, sőt inkább a' testet elsanyargatván előbb később megölték a' beteget. Ide pedig idült hurutlások, mindennemű vízkórok, tartós hasmenések és kiaszások tartoztak. Az előmondásnak minden tekintetből kétesnek kellett állíttatni, és tanácsos is volt vigyázni , ne hogy időtlen Ígéretek az orvos jó hírének ártsanak , mert nem ritkán a' legkedvezőbb kiuézések közt halál, máskor a' legkedvetlenebbek közt fölüdülés és élet következett. Gyakorta tetszék a

1 beteg tartós csuklósa, fölpöftedt hasa, czérnavékonyságú érverése , bűzös hasmenése , a' legkiképzettebb hippokratesi arcza miatt megmenthetetlennek lenni, hanem véletlenül az érverés emelkedvén a' beteg föl is üdült, még pedig nem riu kán nem annyira a' gyógyszerek ereje által, inel1 veket, nem ritkán hatások előtt visszaadott, mint inkább- az erőre kapott életnek gyógyereje által, mellyből valóban többé ennyi erőt senki sem nézett volna ki. Minél tehát inkább egy vagy több nemes részeket meglepett a' betegség , minél kevesebb volt a' láz, minél szaporábbak a' székiirülesek, minél jobban elfajúlt a' nedvek vegyülete, minél látszatosabb volt a' rothadásra hajlandóság, és minél általánosan azöveményesebbek voltak a' köi nyíilmények: annál kedvetlenebb volt a kinézés . annál bizonytalanabb a' remény.