Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

22 I. Értekezések, api óbb közlések, kivontatok. Ezen betegség tehát ínég kisebb fokra fejlődve is, minden tekintetből vizsga körűinézést, menetelének, szöveményeinek kilesésére szorgalmat, és főkép a' gyógybánás választásában nagy figyelmet kívánt. Minden attól függött, hogy a' betegség időszakain, a' loboson , idegesen és rothasztón mikép vezettetik által? mivel rendszerint a" szerencsésen letett gyógybánás kezdetalapjátul függött annak szerencsés végzete is. Ha talán valaki az olly gyakorta csak tetszőleges nagy gyöngeségre figyelmezvén , a' heves idegmozgásokat a' különbféle anomaliákat, egyedül azon okbiíl, hogy ideglázzal lévén dolga, minden betegnél és ugyan azon betegségnek minden pillantataiban az izgató szerekkel egykép orvosolta volna: akkor az illy oktalan gyógybánás által a

1 betegek közül a' fölüdülteknél sokkal többen elhulltak volna. Ez látszik oknak lenni, hogy azon boldogtalan napokban, midőn ezen betegség járványosán egész tartományokban elterjedt , és a' betegek soksága miatt nem mindenre lehete szoros figyelmet fordítani, a' halandóság olly igen megszaporodott. A' gyógybánás tehát már a' mondott oknál fogva is nehéz föladás volt, mi\el az orvosnak nem ritkán sok veszedelmet emelő meilékkörnyülményekkel volt dolga, és a' betegséget tápláló okokat elhárítani nem volt mindig hatalmunkban; ugy p. o. a' kedvetlen időjárásnak egy más irányzatot adni az orvos semmikép nem tudhat. Az orvosnak tehát legfőbb igyekezete odavágott, hogy a' betegnek erejit megtartsa; és a'leginkább meglepett orgánumok heves mozgásait mérsékelje; mivel épen a' láznak hevessége volt az, a' mi az elerőtlenedett hatástehetségben az erőket ínég in-