Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

178 I. Értekezések, api óbb közlések, kivontatok. mégis ezen alkalmatlan "s hívatlan éldődi vendégek ellen soha sem panaszkodtak. A' szinte csontvázokká száradt, és minden göinbölyuségekból kivett betegekből egy oily kellemetlen, boszontó, tulajdon bűz fejlődött ki, hogy bátor éli szüntelen egésse'ges voltam is^ mégis min. den látogatásom után észrevehető változásokat szenvedtem , melly bűz hasonlitőlag a' budár és erős ec/.et szaga közt közepet állt; az agy ettől elkábult, és az ízlés , valamint a' szagló idegek általa igen kellemetlenül hántattak. Főkép a' hegylakosokból, úgymint a' tiroliak, stajorok, salzburgiak, a' karnőink , és főkép azon Marmaroshól származott félemberekből, kik a' fölkelő sereg mellé mint szekeresek rendeltettek, váltak azon utálatos belegképek, kiken még a* legkiképzettebb tudománynak is veszteni kellvén , ha azok közül valainellyik az uralkodó lázba talált esni, felüdülésükről alig marada föl valnmelly remény, mert sem jámbor intések, sem éhszomjhiintetés által nein lehete őket tisztaságra szorítani, legkevesbbé lehete pedig őket munkásságra nógatni. A' nyári epesztő melegben fejők és testüket jégérzelmök miatt szorgalmasan takargattak , minden tisztátalanságot magok alá bocsátottak , és az illy bűzillatban mintegy gyönyörködni látszottak , a' föltett kérdésekre felelni csak ritkán volt kedvük; csak alig tengődő testökben leikök egészen eltompult, és fulasztó levegőjükben lassanként hervadva végre elbaiának, nem ritkán farkaséhtől gyötörtetve , csontig száradva, szájokban még utolsó pillantatban is falatot tartván. Valljon ezen szánni méltó emberek a

r nekik idegen levegő és táplálás által, avvagy hegyes vidékeikre visszatérni epesztő vágyokból, vagy talán más okból csüggedtek e el ennyire, szorosan meg-