Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

l) A' ragadós hagymáz 1809- 179 határozni nem lehetett, az orvosoknak azonban minden esetre ostorai voltak. A' húgy a' tiszta, nem szövekezett ideglázban halavány volt inkább mint lángszinű , egyszersmind áttetsző, csak ritkán salakos: Két katonánal es Lehóczky felorvosnál a' vizellet egészen fölakadt, melly általunk görcsnek tuiajdonitott állapot mákony által, a' nélkül hogy ismét visszatért volna, örökre elszélesztetett. Azon szerep (Rolle) azonban, mellyet az altest játszott, mindehkor igen hatalmas volt* A' betegek általánosan szivgödrök tájának feszítő fájdalináról panaszkodtak, melly kezdetben ugyan konok hasrekedéstől kisérteték , többnyire mégis erőtlenítő hasmenéssel végződött. A' máj leginkább szenvedett , és csak kevesen voltak olly betegek, kiknél azon orgánum a' betegségből nem részesült volna; még pedig majd annak parenchymája lepetett meg egy kpnnyed, magát bizonyos nehezség, tompa nyomás, a' szemek és a' test föliiletének sárgasága által jelentő gyuladástól, majd pedig! a' májat fedező hashártya vetett lobot. Melly leginkább helytálló, szúró, egész a' lapcsontig terjedő fájdalom által nyilatkozván, valóságos hashártyalob [(peritonitis) volt, és alatta a* sárga szín mindig hibázott. Több beteg egész éjjeleket általvirasztott, és ébren mindenféle szörnyű dolgokról álmodozott, nyílt szemekkel különböző iszonyú dolgokat látott, midőn mások szüntelen aluvának* A* betegség lefolyását bizonytalan időszakaszokban végezte, ollykor 9, máskor 2 8, sőt több napokig is tartván, melly hosszabb vagy rövidebb ideig tartása a' betegségnek mindenkor vagy a' láznak inkább forró , vagy inkább alattomos (schleichend) bélyege, vagy más közbejövő szövevények álf 2*