Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 3. kötet, 7-9. sz. (1831)

1831. Hetedik füzet

3) A' pokol varró I, 39 liat az olvasót rész szerint az eddigleniekben megjegyzett különösségekre, mellyek a' bajt nevelhetik vagy kisebbíthetik, rész szerint az általános regulákra, mellyeket a' jóslás' állapításánál minden betegségben szemmel kell tartani, utasítjuk, és még csak e'következőket jegyezzük meg : 1) A' betegség mindég veszélyes, 's könnyen halálos lehet , ha fészke az arczon, nyakon van, részint az agyüreg' közelsége miatt, a' hol könnyen kiizzadások történhetnek^ részint a' gyakran iszonyú, a' mellig érő, daganat miatt; melly a' gégére és nagyobb edényekre való nyomása által mcgfulási halált okozhat. A' szemhéjak és szemek is földálathatnak , vagy legalább ezen műszerek többféle hibái maradhatnak - vissza. 2) Nein, kévéssé életveszélyes a' betegség, ha a' méreg még fvis korában (tehát Schröder szerint a' töménység' első lépcsőjén) az eldöglött vagy levágott állatokbol a' nem nagyon vérző sebekbe (mert így a' vér nem fogja kimosni) vétetik - föl, és hevenyében nagy mennyiségben elszíircsöltetik, már az akármelly helyen történjék. Ez azon eset, mellyre azon helybeli betegség következik, méllyet Schröder az ő vesica la gang raenescens -ével föl cserélve látni nem akar, és a' mellyet ő üszkösödő sebnek , vulnus gangraenescens - nek , nevez, hanem ennek történeti kiilönfélesége csak ugyan a' beható ragály' mennyiségétől és beoltódása' módjától, és miségének nem létalapos kiilönféleségétői függ, ha főkép a' beteg állatok alatt, mellyekről említést tesz, lépfenekórságosokat akar értetni. Ugyan a' vub nus gangraenescens-re következő, egészen halálosan végződött eseteket beszél-el, mellyek közül