Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 3. kötet, 7-9. sz. (1831)

1831. Hetedik füzet

40 I. Értekezések , apróbb közlések, kivonatok. egyik, egy nytízót illet, a' kinek az előtt kevéssel szálka nient kezébe, erre lovat nyúzott, mcllyre a' sértés után harmadnapra a' hüvelyk feketekéknek ; a' kéz bolyagokkal rakva találtatott, és a' beteg az alkalmaztatott szerek' ellenére is kevés napok múlva gutaútéshez hasonló jelekkel halt-meg. A'ló valljon és mint volt beteg, nem mondatik, azért a' fertőzésnek más ragály, mint a'taknyosság, mellynek halálos fertőző erejéről tőbb eseteket ösmeriink, lehetett alapja. A' másik eset illet egy embert, a' ki a' hirtelen eldöglölt kecskebak' megnyúzásánál (itt sem mondatik több az állat' betegségéről) mutató úján sebet kapott, inelly az első esethez hasonló tünemények' támadása\al, hozzájárulván a' kórösnieretben lo;rl egyetemes baj' legfőbb lépcsője, a' halállal végződült. 3) Kétségesnek kell állítni a' prognosist , ha orvosi segedelemre csak akkor lebet szert tenni, midón a' betegség már első korszakján tói haladt, és a' méreg' fölszüresöltetcsét kell következtetni. 4) Kedvezőbb prognosist , de vigyázva, lehet ott mondani, a' hol a' fertőzés' helye a' végtagok; az eletmi'íség' fogékonysága (receptivitas) a' ragályra nézve csekély; a' mire ismét csak utólagosan (a posteriore) es hasonlítva lehet ösinerni , ha a' betegség' első eltűnésénél , ellene czélirányosan lehet dolgozni, es ha a' ragály az idő, az eszközök miatt, mellyekliez ragadva volt, meggyengült, és kis mértékben hatott-be. Hellyel hellyel azon ellenvetést tették , hogy , ha a' dögbőröket, gyapjút 's t. e' f. nézzük a' ragály' átvivőinek (Träger), azoknak a' mészben való hosszú fekvésük, őket ártatlanokká teszik. Hanem épen itt támad azon kér-