Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Negyedik füzet

3) Dzondi* bujasenyrellenes gyógymódja. 31 A' bujasenyves átköltözött (metastatica) szivárványlob es szemtakonyár a' rendszere'ntí közönséges és helybeli lobellenes gyógymódon kivűl egyszersmind belső lobellenes orvoslást és a' makonnyal kevert nápolyi írnak a' szemüldfölötti tájra ismételve tett bedörgöléseit, és a' mi fő dolog, a' tagárnak sebes viszszaállítását kívánják. Midőn pedig a' szemtakonyár a' tagáros anyagnak nyákkal eszközlött befertezése által szármozott, akkor két lat lepárolt tiszta vízből, egy szemer rágó higányból, és egy terecs öszvetett enyhítő festvényből (tinct. anod. compos.) álló szemvíz csepegtetetvén a'szembe , a'legjobb foganatokat szüli. Ezeken kivűl a' hudcső' szűküléseinek megorvoslására két gyógymódot javasol a' szerző, mellyek közül az egyik pokolkővel készített viaszszálnak (cereolum) alkalmaztatásában, a' másik biztosabb pedig a' szűkülés' csőjébe oily pokolköves érczszál' tolásában áll , melly nyílt csúccsal végződő hudüregcsőbe (katheter) van dugva. Ezeket a' Dzondi' gyógymódjáról, és annak elveiről rövideden előre bocsátván , most azon lettdolgokra térek, mellyek 1826diki Májustól mai napig több mint három ezer bujasenyves betegeken, minden vigyázattal és figyelemmel, tett próbatételekből tündöklenek-ki. Az első, Május' 13dikán kezdett próbatételre mind a' két nemből 47 személyt választánk-ki, kik a' bujasenyvnek következő formájiban szenvedtek: szemgyuladásokban, fekélyekben a' monyon, a' torokban , az orrban és más részeken , 's majd tiszták voltak, majd pedig csontszűvaí, kötegekkel, cserepedzettel (rliagades) , bűzös orrfekéllyel (ozaena), csontgöbökkel ( tophus), csontfájdalmakkal, dobokkal és függölyökkel voltak összeszövetkezve. i