Bugát Pál - Schedel Ferecz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 1. kötet, 1-3. sz. (1831)

1831. Harmadik füzet

3). A' zászpa- kikeres orvosi tekintetben. 217 séges rendszabásink szerint orvosolnunk kell. Ha az agy elökelőleg szenved; azonnal érvágást teszünk , ha ez a' szenvedő' ereivel megegyez; fejére hideg borongatások, végtagjaira elszármaztató szerek (revei" lentia), a' halántékokra és nyak körül nadályok elkerülhetetlenek. Legtöbb esetekben a* bélcső' gyuladását 's az agyvelői tüneményeket egyszerre kell megtámadnunk. A' zászpa-kikercs mérges a' többi állatokra nézve is. A' baromfi szorgosan elkerüli, és nevezetes milly ügyességgel választják-el a' lovak a'szénából és félre tolják a' legkisebb levelét, a' toknak egy szállát sem nyelik-el; látni néha mint vetnek-ki egy egész szájnyi száraz fővet, melly közt izlésök kikérését talált, ezt kiszedik, és az egyéb félig falt szénát ismét felveszik. Voltak tehenek, mellyek, az éhségtől kényszerítve, ezen növevényből ettek, és el is vesztek. A' gyökér' fris nedve megöli a' bogarakat és egyéb kis állatokat. Orvosi története. Már a' régieknél ismeretesek voltak a' kikeres' erőszakos foganati; azért nem is használták orvosi szer gyanánt, és csupán méregnek nézték. Dioskorides és Galen szerint, ezen növevény fojtogatás által öl, a' mint azt a' megétetés jeleneti közt említők. Scribonius Largus, Oribas, Aétius, Eginai Paulus és Actuarius szerint a' kikeres ephemeron nevezet alatt, belső rágásokat, gyomorégetést és nyomást, véres szék-letételeket hoz-elő ; de ezen szerzők közt eggyik sem szól orvosi használásáról. A' régiektől hermodakte - nak nevezett hagymának más kikercsfajnak lenni kellett; nevezetes hogy még a' hetedik században, Trallesi Alexander után, nagy híre voít a' köszvény' gyógyításában. Később, a' középkor' vége felé, hermodakte név a' zászpa-kikercsnek tulajdoníttatott; ezen név alatt is használta és dicsérte Paracelsus, Fernel és Sennert a' csűzban és köszvényben. Azután neiii figyelmeitek többg