Bugát Pál - Schedel Ferecz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 1. kötet, 1-3. sz. (1831)

1831. Harmadik füzet

218 I. Értekezések , apróbb közlesek , kivonatok. ezen nevezetes tulajdonságára a

1 kikeresnek } el is felejtették annyira, hogy az újabb időkben egy új gyógyszeri találmánynak hírlelték. A' múlt század' kezdetén líjra felvétetett} Wedel, az Amoenitates maleriae medicae szerzője, egy külön írásában azt vitatá, hogy a' kikeres amulet gyanánt, bizonyos védszer a' dögkór és egyéb járványok ellen. Akkori két más szerzők Wilhelm és Hasenest, ugyan ezt be is bízonyitották, noha a'nagy tekintetű Ilaller Wedel' véleménye' nevetséges voltát kimutatta. „ 1763-ban Stoerck (Libellus de colchico. Vindobonae 1763.) a' kikérését módszeres (methodicus) tapasztalásai által, régi gyógyszeres hirébe vissza tette. Vizsgálatiból következik, hogy csak egy bizonyos adagig szabad a' kikerccsel való élés, hogy különös ereje van a' lmdelválasztásra, és hogy a' savak enyhítik befolyását az állati testre } annakokáért kikercs-eczetet készített, és ezt mézzel tette kellemetesbbé; ezen eczetmézből több nap egymás után reggelenként egy kávés kanállal vett, a' nélkül hogy torkában vagy gyomrában fájdalmat érezne} de kevés órák múlva minden bevétel után a' vizelletre hajtotta 's ez nagy mértékben kiürült. Ebből azt követ" keztette, hogy a' kikercses eczetinéz igen nagy hasznú lehet minden vízkórság' nemeiben, és a' tapasztalás állítását be is bizonyította. Több orvosolhatatlannak vélt esetek engedének ezen szernek , melly a' turhát feloldozó erejével is segítni látszatott a' mellvízkórságú betegeket, 's nekik a' fuladozással össze kötött köhögést könnyebbé teszi. Egy részét a' fris hagymáknak tizenkét annyi eczettel és huszonhatszor annyi mézzel keveré } naponként eleinte két nehezéket ada, lassanként bővítette, de soha sem folyamodott nagy adagokhoz. Mindazáltal Stoerck