Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
1. Pyhia thermái
8 kianosz „Hippiasz, avagy a fürdő" című műve, mely a tĥermák helyiségeinek beosztását, célját, a fürdő berendezéseit is ismerteti. Mint látni fogjuk, Paulus Silentiarius ennél többet mond nekünk, mert a pythiai tĥermákról írt művében a víz tulajdonságait is részletesen tárgyalja. Paulus Silentiarius ekphrasisát — mint annyi sok más művet — Lessing „fedezte fel" újra a wolfenbütteli könyvtár egyik kézirat-kolligátumában (Codex membranaceus perantiquus, optimaeque notae, No 59.). A görög szöveg kritikai kiadásával végre pontos és megbízható szöveget adott kezünkbe Lessing. Az addig kiadott szövegek pontatlanok, egyesek pedig teljesen használhatatlanok. A görög klasszikusokat sajtó alá rendező humanista tudós és nyomdász, Aldus Manutius volt az, aki Paulus Silentiariusnak a pythiai tĥermákról írt költeményét 1517-ben egy antĥológiában kiadta. Ennek a kiadásnak egyetlen példánya sem maradt fenn. Szövege azonban minden valószínűség szerint azonos volt az 1521. évi kiadással, mely Lessingnek is rendelkezésére állott. Ennek a kiadásnak az a sajátossága, hogy — mint azt Lessing írja — a sorok nem egymás után következnek, hanem helykímélés céljából, a rövid ill. hosszú sorok egymás mellett állnak két hasábban! A különböző mértékű sorokat tehát keresztbe kellett olvasni! ,,Da nämlich die Zeilen desselben (sc. des Gedichtes Sch. E.) das Anakreontische Silbenmass haben und folglich nur sehr kurz sind, so liess er (Scilicet Aldus Manutius, Sch. E.) es zur Ersparung des Raumes in gespaltenen Kolumnen, zwei Zeilen neben einander abdrucken ųñđzwar solchergesta lt, dass in der ersten Spalte alle ungerade, in der anderen Spalte hingegen alle gerade Zeilen zu stehen kamen und man daher nicht Spalte nach Spalte, sondern beide Spalten quer durch in jeder eine Zeile um die andere lesen sollte und müss e. Ez azonban az olvasásban nem okozhatott különösebb nehézséget, annak ellenére, hogy a hasábokat vonal nem választotta el egymástól. — A hiba mégis megtörtént, mégpedig olyan neves nyomdában, mint a Junta-officina! Az 1518. évi kiadásban a hasábokat egymást követően nyomták s így a vers tökéletesen értelmetlenné vált! Ugyanez történt a nemkevésbé híres Henriçųs Stephanųs nyomdában 1566-ban. így maradt ez egy fél évszázadon át. Talán azért, mert Paulus Silentiarius nem tartozott a kedvelt költők közé, talán a téma érdektelensége okozta, hogy a hibát nem kutatták. 1586-ban Claudius Ancantherus paduai orvos és humanista adta ki a költeményt latinul. A görög eredetit nem mellékelte. Az értelmes latin szöveg alapján azonban fel kell tételezni, hogy valamelyik Aldus-féle kiadás szolgált a fordítás alapjául. Az Ancantherus-kiadás címe: Pauli Silentiarii Hemiambia diametra catalectica in Thermas Pythias, latiné facta Epico carmine A Cl. Ancanthero. Venetiis, 1586. A görög szöveg javított — bár Lessing szerint nem kielégítő — kiadását Bonaventura Vulcanius nyomtatta ki 1591-ben a Plantin-offícinában. A művet — talán nem minden malícia nélkül — éppen Stephanusnak ajánlja. Noha Vulcanius észrevette a hibát s egy jó szöveget adott közre, 1600-ban a Wechelnyomdában ismét egy antĥológiát bocsátottak ki, melyben Paulus Silentiarius költeménye a Stephanųs- ill. Junta-féle értelmetlen szöveggel jelent meg! Az Aldus-kiadás unicumszámba ment már akkor is, a Vulcanius-féle is feledésbe merült teljesen. így aztán a tudósok értetlenül állottak a rejtélyes költemény előtt. A kiváló tudós és philologus Huet még emlékezéseiben is mint rejtélyről ír Silentiarius e költeményéről. Még Grotius sem értette az ügyet, mert a tulajdonában levő példányban a zavaros költe-
