Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
11. Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson
87 dium része, a 30. rak á ųs. 9 7 A 14. század practica-jának sebészetét Henri de Mondeville Cyrurgia-ja és Guy de Chauliac Chirurgia magna-']SL képviselik. Eredeti teljes címe: Inventarium artis chirurgicalis (1363); Collectorium artis chirurgicalis et medicinae címmel is ismert. Elterjedtségét bizonyítja, hogy a legkorábbi nyomtatott könyvek között is több kiadása van, 1490-ben adták ki először, 1600-ig kötelező egyetemi tankönyv. Vele együtt adták ki Anatomia-)át, középangol fordításban. 9 8 A fordítások révén a Chrirugia magna és az Anatómia is kilépett az egyetemről, ill. a latinul nem jól tudó sebészek segítségére lehetett. A sebészetet, amint az a curriculumból, s méginkább a tankönyvekből kiderül, a középkor egyeteme fontos oktatási tárgynak tartotta. Az olasz orvosdoktorok nemcsak tanulták, de gyakorolták is a 13. századtól, míg Párizsban iparnak tartották. Az a sebész azonban, akinek nem volt egyetemi grádusa, Itáliában is alacsonyabb rangú volt. 9 9 A gyógyszerészet előadására a 12. század elejéig csak két kézirat állott a tanár rendelkezésére: Haly Ábbas Practica-jának 10. könyve és egy, — Salernó korai periódusában készült, nyelvileg némileg javított, kevés arab szöveggel gazdagított — alfabetikus Dioszkuridész. 100 A materia medica alapos megismeréséhez szükséges Antidotarium csak a 12. század végétől ismeretes. Ez az ún. Antidotarius magnus a simpliciák monografikus feldolgozása, a korszak egész pharmakológiai ismeretét adja a tanulónak. Kézikönyvül is szolgál mind az előadó tanárnak, mind a gyakorló orvosnak. Jól áttekinthető, előadásra, tanulásra egyaránt alkalmas. Nemzeti nyelvű változatai már a 15. század elején megjelentek. 10 1 Ennek az antidotáriumnak az eredetét egy ismeretlen szerző által kompilált, a 12. század első felében írott materia médiçában határozták meg, mely a Liber noster de simplici medicina címet viseli. Ez és az ún. Liber iste együttesen szolgáltatták az anyagot. 10 2 A De materia medica görögül írott 5 könyvből álló írás, melyet több között Oreibasziosz excerptált. Nem ismeretes, hogy mikor dolgozták át, abból a célból, hogy a drogok alfabetikus sorrendbe kerüljenek. Az eredeti, 9 7 Legújabb angol kiadása az arab szöveg mellett az angol fordítást hozza: Spink, M. S. — Lewis, G.: Abulcasis on Surgery and Instruments (London, 1973) Abulcasis sebészi írásának sokáig tartó hatását jelzi az is, hogy a 18. században újra kiadták: Abulcasis De Chirurgia. Arabice et latiné Ed. Joh. Channing, (Oxford, 1787). Nem bizonyítható, de valószínű, hogy a budapesti Egyetemi Könyvtár Abulcasis-kódexe, mely a 13. század második felében készült, tanulmányi célt szolgált. A kódex részleteiről Id. Berkovits Ilona: ,,A budapesti Egyetemi Könyvtár Abulcasis kódexe" Magyar Könyvszemle, (Budapest, 1937) Klny. 9 8 Wallner, B. ed.: The Middle English translation of Guy de Chauliac's Anatomy. With Guy's essay on the history of medicine (Lund. 1964). Az angol változatok csak a Capitulum singulare-va és a Liber primus-ra szorítkoznak. Az természetesen érthető, hogy az ófrancia, valamint a két középangol fordítás elterjedtebb volt, mint az eredeti latin. 9 9 1222-től kezdve használják írásban a ,,medicus physicus" titulust, megkülönböztetve ezzel az egyetem teljes tanfolyamát végzett és graduált orvosokat, a nem teljes stúdiumot absolvált, de nem tanulatlan ,,medicus vulnerum"tói, méginkább a borbély-sebésztől. A sebészi gyakorlatra való felhatalmazást az orvosi karon tett eredményes vizsga, ,,promoveri ad examen chirurgiae" jelentette, amint az a bolognai 1378. évi statútumban olvasható (p. 443.). A csak sebészetből tett vizsga a licentiatust jelentette, ami azonban inkább jogosultságra utal (V.ö. Sarti I. p. 530., és 555.) A ,Moçtor cyrurgiae" cím nem teljesen tisztázott. Ahhoz azonban, hogy viselője az egyetemen előadjon — legalábbis Paduában — nem volt elegendő. V.ö. Stat. Art. f. XXXVII, b. Aki a sebészetet az egyetemen előadta a doctor legeñs teljes jogú orvosdoktor doctor medicinae (vagy magister) kellett, hogy legyen. 10 0 Gö tz, Dietlinde: Mittelalterliche Pharmazie und Medizin dargestellt an Geschichte und Inhalt des Antidotarium Nicolai. Mit einem Nachdruck der Druckfassung von 1471 (Stuttgart, 1976) p. 78. (A 11. században használt materia medica incipitje: „Dyascorides") 10 1 Keil, G.—Broeckman, W.: „Fünf mittelalterliche Übersetzungen des «Antidotarium Nicolai»" Sudhoffs. Arch. 55. (1971), pp. 257-320. 10 2 Gö tz, D.: i. m. 80—81. A Liber noster de simplici medicina nem tévesztendő össze az ún. Circa instanssal, mely az irodalomban Liber de simplici medicina néven ismert, de későbbi keletkezésű.
