Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
11. Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson
86 megjegyzésből kiderül. 8 8 Mivel a sok kommentárral, megfigyeléssel kiegészített kézirat nem egységes szerkezetű, a Roger-előadásoknak ezt a kéziratos gyűjteményét már a középkorban a glosszák között tartották számon (1200). A következő évszázad sebészeti tanulmányait a Roger-glosszák határozták meg. 8 9 A bolognai egyetemen Rolando Capelutti átdolgozásában (1235—40) kerültek az előírt könyvek listájára. 9 0 Rövidesen Montpellier orvosi karán és Párizsban is megjelennek mint Glossulae quatuor magistrorum. Bekerül egy változat a Poéma medicum-ba, megkönnyítendő a diákoknak a memorizálást. 9 1 Ezt követően Guglielmo de Saliceto Cyrurgia-µ lesz a legfontosabb tankönyv, mely még a 16. században is kötelező Európa legtöbb egyetemén. Mivel az orvosi és sebészi tudást egyformán nagyra értékelte, az elméleti és gyakorlati rész egyforma terjedelmű. Sebészeti topográfiája részletes anatómián nyugszik, hogy ,,per visum et operationem" lehessen megtanulni a ,,külső bevatkozást". Tanítványa Lanfranco erre utal, amikor a Chirurgia Magnaban azt jegyzi meg, hogy az anatómiáról nem kell írnia. Az arab sebészet, főként Abulcasis minden új eljárását ismerteti. 9 2 Lanfranco révén jut el az elméletileg jobban megalapozott sebészet a párizsi egyetemre. Könyve már 1296-ban kötelező. A listán azonban a Chirurgia magna, a szerzője által adott eredeti címet viseli: Ars completa totius cyrurgie(\) 9 3 Az elfogadott és előírt sebészeti glosszában, rak á ųsban, méginkább a teljes könyvekben olyan fejezeteket, részeket találunk, melyekben megfelelő hivatkozások utalnak azokra az arab szerzőkre, akiknek a sebészet e korszakokban fellendülését köszönheti. A leggyakrabban forgatott mű szerzője Rhazes, a Liber ad Almansorem 7. könyvében tárgyalja a sebészetet. 9 4 Halÿ Abbas a Liber regalis 12. részének 9. rak á ųsának 110 rövid kapitulusában ír a sebészetről. 9 5 Avicenna a Kánon 4. könyvét szenteli a sebészetnek. 9 6 Abulcasis Liber theoricae necnon practicae c. könyvének 30. rak á ųsa a sebészet (de chirurgia), ami később önállóan jelenik meg. A középkor legnagyobb hatású sebészeti kézikönyve, minden egyetemi stú8 8 Sudhoff, K.: „Beiträge zur Chirurgie des Mittelalters" Stud. Gesch. Med 11/12 (Leipzig, 1918) itt a Roger chirurgia teljes latin szövege. 8 9 Gundolf Keil vizsgálatai szerint toledói anyagot is tartalmaz, főként Avicenna könyvét Gerardus Cremonensis fordításában. V.ö. Keil, G.: „Gestaltwandel und Zersetzung. Roger- Urtex und Roger-Glosse vom 12. bis ins 16. Jh." In: Der Kommentar in der Renaissance. (Bonn, 1975) pp. 209—224. 9 0 Łiñge, W. : ,,Die Bologneser Roger-Glosse des Rolando" Med. Diss. (Leipzig, 1919) 9 1 Chart. Univ. Paris. I. N. 477. 9 2 Campbell, D.: Arabian medicine and its influence on the Middle Ages (London, 1926) I. p. 85. A „Cyrurgia" korai ¡ñçųñahų ųm (Piacenza, 1475). Úgy tűnik a szövegből, hogy nagymértékben támaszkodott a paduai sebésztanár, Bruno írásaira. V.o. Bäsch, O.: , .Materialien zur Beurteilung des Wilhelm von Saliceto" Med. Diss. (Berlin, 1898) Nem érdektelen, hogy a 13. században Bolognában tanító sebészek, Saliceto, Rolandus Cremonesis és Theoderic de Lucca saját megnyilatkozásaik szerint orvosok és sebészek voltak. V. ö. Sarti, Maųro: De claris Archgymnasii Bononiensi Professoribus. Vol. Part 1—2. (Bologna 1769—1772), pp. 446—450. 9 3 Chart, I. 482. Mesterénél még határozottabban kíván ugyanannyi elméleti felkészültséget a sebésztől, mint más tudóstól. ,,Omnis practicus est theoricus, cyrurgus est practicus, ergo omnis cyrurgus est theoricus". (Az 1553. évi lyoni kiadás alapján, f. 4.) 9 4 Sezgin, i. m. pp. 274—79. 9 5 Gur t, G. K.: Geschichte d. Chirurgie und ihre Ausübung I—III. (Berlin, 1889), p. 640. 9 6 Részletesen tárgyalja Gur t i. m. pp. 650—659.
