Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
11. Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson
85 mányi célokra emberi tetem boncolását rendelte el, az említett bulla nem annullálta. Spanyolországban 1238-tól, Velencében 1308-tól, Nápolyban 1365-től a boncolás legálisan előírt, az orvosi fakultáson kötelező. 7 5 Mondino 1316-ban írott Anathomia-'$a. az antik és arab műveket saját megfigyeléseivel egészíti ki. Csaknem 200 éven át előírt és valóban használt tankönyv. Mondino könyvének De anatómia matricis című fejezetében írja, hogy a 1315. év első hónapjaiban (tehát télen!) két női tetemet boncolt hallgatóság előtt. A sectio a curriculum része lett az elméleti előadások mellett. 7 6 Mondino a 14. század elején Bolognában rendszeressé tette az orvosi oktatásban az anatómiai sectiókat. Mestere Taddeo Alderotti. Kettőjük nevéhez fűződik mind az anatómia, mind a sebészet fellendülése. 7 7 Mondino legjelentősebb kortása Henri de Mondeville 1300 körül Párizsban és Montpellier-ben anatómiát és sebészetet adott elő és írt. 7 8 A sebészeti tankönyvirodalom görög tradícióját Paulus Aegineta Compendii (medici) libri septem című opusa 7 9 alapján Bruno Longoburgo¤º és Ugo de Lucca* ] közvetítették. A még nem a diszciplína egészét, csupán a sebészet egy-egy fontosabb fejezetét tárgyaló glosszagyűjtemények közvetlen forrása az alexandriai Héliodorosz. Rendszerében 5 könyvből álló cirurgia-ja mellé sorolja a lectiones-t, S 2 a pszeudo-szóranoszi quaestiones-t, s 3 és a pszeudogalénoszi Definitiones-t. M Ezeket a Definitio-kat követik a kora középkori ugyancsak pszeudo-galénoszi Introduction, az Epistulae de phlebotomia és kiegészítik egyes általános orvosi ismerteket közölő glossarium-ok. 8 6 A középkor derekán már a tanulást megkönnyítő alfabetikus rak á ųsokkal és kérdéskatalógusokkal 8 7 bővülnek a sebészi glosszagyűjtemények. Ezek sok példányban kerültek a sebészi vizsgára készülők kezébe. Teljes sebészi tankönyv Salerno virágzása idején készül. Szellemi szerzője, de nem írója a longobard származású Rogeñųs Frugardi, a medicina practica tanára. Tanítványai feljegyzései alapján Guido dArezzo írta, mégpedig Roger magister beleegyezésével, amint az a kézirat végén olvasható 7 5 Walsh, J. J. : The Popes and Science. The History of the Pópa! Relations to Science during the Middle Ages. (New York, 1915), valamint McKinney, L. C. ,,The beginning of western scientific anatomy" Med. Hist. 6 (1962), p. 230. 7 6 Kudlien, F.: „Moñd¡ñus Standort innerhalb der Entwicklung der Anatomie" Med. Wschr. 5 (1964), pp. 210—214. 7 7 Már Mondino előtt Tĥaddeus Florentiñus (1223—1303) rendszeresen boncolt. 7 8 Anatĥómia (1326) c. könyvének egyes fejezetei arra engednek következtetni, hogy ismerte és részben felhasználta Niccolo da Reggio Galénosz fordítását (1317) a ,,De usupartiųm humani-t, amit Niccolo fordított a görög eredetiből. A fordítás szóról szóra készült mint akkoriban egyes bibliai szövegek (nyomtatásban 1490-ben jelent meg). 7 9 Berend, J. (Ed.) Paulus von Aegina des besteñ Arztes Sieben Bücher (Leiden, 1914) 8 0 Cyrurgia magna (1252) igen részletesen adja vissza — Avicenna mellett — Az a Abulcasis-féle sebészet fejezeteit különös tekintettel az akkor egyedülálló instrumentológiára. V.ö. Campbell, D.: Arabian Medicine and its influence on the Middle Ages I—II. vols. (London, 1926), I. p. 85. 8 1 Perrenon: Die Chirurgie des Hugo von Lucca nach den Mitteilungen bei Theoderick (Berlin, 1899) 8 2 Kiadta Sigerist, H. Sudhojfs Arch. 13. (1931), pp. 145-156. 8 3 Walter, G.: „Zu den Pseudo-Soranos Quaestiones" Sudhoffs Arch. 28 (1936), pp. 103—114. 8 4 Kühn, XIX. pp. 346-462. 8 5 Kühn, XIV. pp. 777-779. 8 6 Goetz (ED.) Corpus glossarium latinorum 111. (Lipsiae, 1892), pp. 533—633. 8 7 Lawn. B.: The Salernitan quaestions (Oxford, 1963) p. 16. — Korán jelennek meg nemzeti nyelveken. Tipikus formája a 15. században a párizsi borbély-sebészek számára készült írás. Lectiokat és quaestiokat tartalmaz francia nyelven, de latin terminológiával: ,, Questions pour examine rung (!) barbier". Megjelent Sudhoffs, Arch. 2. (1907), p. 71. V.ö. még Jansen—Sieben, R. — Keil, G.: Zsch. f. Deutsche Sprache 27 (1971), pp. 126—146.
