Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
11. Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson
84 képpen orvosfilozófusok, mennyire összetartozónak tartották a filozófiát és a medicinát, az kiderül Constantinus Africanusnak a Pantechné-hez írt előszavából: ,,Sed cum oporteat médiçum rationalem rerum naturalium et non naturalium, necnon moraliųm tractorem esse, constat quia in omnes incidit diversis cogitationibus omnibus subiici". 1 0 Gale'nosz, Avicenna és Petrus Hispanus filozófus volta orvosi gondolkodásuktól nem választható el. Galénosznak a 17. századig tartó orvosi tekintélyét, egyebek mellett, ragyogó logikája magyarázza. Ugyanakkor egyes esetekben az anatómiában, az élettanban hamis premisszából kiinduló korrekt, s akkor megfellebbezhetetlen szillogizmusai okozták viszont tévtanai hosszantartó hatását is a medicinában. A logikát az artes tanulmányok megszűnését követően sem hagyták el. 7 1 Egyébként a logika fontosságát az egyetemi stúdiumban, az orvosi gondolkodásban a medicina nem teljesen egzakt volta mellett nem lehet eléggé hangsúlyozni. 72 Salernóba Urso de Calabria (12. század) vezette be Arisztotelészt. Az arisztotelészi doktrínák hozzáférhetősége, majd kötelező ismerete, oktatása jelentette a középkori tudományos gondolkodást Nyugaton. Az irodalomban a legtöbb ellentmondás az anatómia tanítását illetően olvasható. Anélkül, hogy részletekbe mennénk, szeretnénk néhány tényre felhívni a figyelmet. A legkorábbi, még a natura rerum kategóriába tartozó, de már orvosi stúdiumokra használt anatómia a belga canonicus, Thomas de Cantimpré nevéhez fűződik. Anatómiáját 1263 előtt írta. Kezdetben csak kivonatokat másoltak munkájából, egy 1295-ből datált kéziratból. Ennek a De natura rerum című műnek az első könyve a De anatómia corporis humani címet viseli. Deskriptív anatómia a capite ad plantas pedum. 7 2 A Salernóban a 12. században megkezdett anatómiaoktatást rendszeres gyakorlat a 14. századtól egészítette ki. A curriculum szempontjából nem az a kérdés, hogy az anatómia milyen volt, spekulatív, dogmatikus, mennyire galénoszi vagy pszeudogalénoszi. A lényeg az, hogy volt, és hogy nem csak teoretikus előadásokból állott. A korai korszak tankönyvi alapja Galénosz, Hunain ibn Ishaqu kommentált fordításában. 7 4 Amikor a 14. század elején megindult az anatómia gyakorlati oktatása, a boncolás már magától értetődő. Ami a tiltás sokat vitatott kérdését illeti, II. Frigyes császár az orvostani oktatást is szabályozó rendelkezésében az anatómia elmélyült stúdiumát tartja szükségesnek, de ilyen irányba hatott az eredeti galénoszi írások fordítása és így hozzáférhetősége is. VIII. Bonifác pápa sokat, de nem jól idézett bullája nem általában tiltja a boncolást. A De Sepulturis kezdetű bulla (1300) csak a kereszteslovagoknak szól. A keresztesek elesett társaikat azért secáltatták, hogy csontjaikat kivéve és kifőzve azokat hazaküldjék, otthon szentelt földben temethessék el. Az egyház tehát nem az orvosi célú boncolást tiltotta, hanem ennek a procedúrának kívánt véget vetni. II. Frigyes 1231-ben kiadott utasítását, melyben Salernóban tanul7 0 Praefatio Libri Pantegni (1515, Leÿden f. 1.) 7 1 1861-ig a porosz egyetemeken a curriculum vizsgaköteles része volt a tentamen philosophieųrñ, mely a bölcsészet, természetrajz és orvostörténelem tárgyaiból állott. A tentamen philosophicumban élt tovább a logika. A physicum bevezetésével az orvostörténelem is fél évszázadra megszűnt vizsga tárgya lenni. 7 2 Haren, M.: The western intellectual tradition from Antiquity to the thirteenth century (London, 1992) 7 3 A cím csak részben fedi a tartalmat, mert bonctan mellett a kéziratban számos betegségleírás és azoknak megfelelő kezelése olvasható; analízisét ld. Hünemörder, Ch.: „Die Bedeutung und Arbeitsweise des Thomas von Cantimpré und sein Beitrag zur Naturkunde des Mittelalters" Med. Hist. J., 3 (1968), p. 345. 7 4 Teljesen teoretikus tankönyv Urso írása, aki Maųrųssal együtt a korai skolasztikus orvosi iskolát képviseli Salernóban. V.ö. Sudhoff, K.: „Coñs añ ¡ñ der erste Vermittler muslimischer Wissenschaft im Abendland und die beiden Salernitaner Frühscholastiker Maurus und Urso" Archeion, (Roma) 14 (1932), pp. 359—569.
