Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
11. Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson
82 Alapul a medicina két oszlopa szolgált: tĥeóriça és practica. 5 1 Ezt követi a scholasticus rangsorban, tehát előadásai rendben a fundamentális diaetetika. 5 8 A diaetetikára épül a terápia, nosologia és materia medica. Végezetül jön a legradikálisabb orvosi beavatkozásról, a chirurgiáról szóló fejtegetés. 5 9 Az élettan a galénoszi fiziológiára és kis részben egy Arisztotelész zoológiájához fűzött kommentárra támaszkodik. A patĥológia teljes egészében már az új arab tanításokat tükrözi. Nehéz megmondani, hogy a Petrus Hispanus önálló műveinek tartott, a gyermekbetegségekről és az ophthalmológiáról írott rak á ųsok mennyiben eredetiek. Már tárgyalt rak á ųsai mellett a Liber de oculo tekinthető tankönyvnek. 6 0 Az arab recepció másik nagy központjában, Toledóban működött az Itáliából származó Gerardus Cremonensis (12. sz.). Számos írása és kommentált fordítása közül Rhazes Liber ad Almansorem-a. és Galénosz De methodo medendi c. könyvei voltak kanonizált tankönyvek. A montpellier-i fakultás tanára, Gilles de Corbeil előírt tankönyvei: De urinis, Depulsibus, De signis et symptomatibus. Arnaldus Villanovanus Parabolae medicationisa (1300) rövidesen kézikönyv lett. Gilbertųs Ángliçus montpellier-i tanárként írta a Compendium medicinae-t, mely — többek között — a lepra, a kanyaró és a himlő az arabok által leírt ismereteit foglalja össze. A skót származású Bemard of Gordon már a 14. században, igaz, annak elején (1303) készül el Montpellier-ben nagy művével a Liliųm medicinae-ve\, melynek egyes fejezetei alapján praelegált. A középkor minden magasabb stúdiumának alapja a logika volt. A 12. század közepétől, amióta Arisztotelész logikai korpusza, valamint fizikai, metafizikai, etikai, politikai és irodalmi munkái latin nyelven hozzáférhetők lettek arab és zsidó kommentárokkal, 6 1 integráns része az orvosi curriculumnak. II. Frigyes császár 1241-ben kelt, az orvosi tanulmányokat szabályozó rendelete a salernói egyetemen 3 éves logikai kurzust ír elő az 5 éves tulajdonképpeni orvosi curriculumot meg5 7 A tĥeóriçán belül az élettan az egészséges emberről szólt, akinek természetét a res naturelles révén írták le. A patĥológia a beteg emberről szóló tan, melyben a betegségek okaikkal, tünetekkel, hatásukkal és kimenetelükkel, mint res praeternaturales vagy res contranaturales írattak le. A practica legnagyobb része a therapia volt, melyen belül ismét külön tárgyalták a sebészetet, a pharmaceutikát, leginkább mint materia medica-t, s végül, de nem utolsó sorban a diaetetikát (makrobiotika) az egészséget óvó, ill. betegség esetén a szükséges életmódot. V.ö. Schmitt, W.: „Die Gesundheitslehre Wilhelm von Saliceto" Äzteblatt Baden-Württenberg 10. (1972). A dietetika a res naturalesen túl, melyek maguk alkotják magát az emberi természetet, azokat az életszükségleteket sorolja fel, melyek az egészséges élethez szükségesek mint a sex res non naturales vagy res necessaria. 5 8 A diaetetikában azt fejti ki, hogy az ember, mint természeti lény, önmagában ,,regula omnium inventium" e.gyúttel „ exemplarperfectus" mivelhogy ,, exemplar imaginis Dei". Ugyanakkor azonban az időben a történelemnek is ,,productum'-a: ,,Occursus rerum in tempóra", így az idők folyamán betegséggel, szenvedéssel, végül halállal kell találkoznia. A betegségekkel való találkozások lehető elkerülése, a szenvedés csökkentése miatt van szüksége a minél jobban átgondolt és alkalmazott egészségmegőrzésre, aminek gyakorlatát megtanulhatja a regimenekből. Az orvos hivatott az élet védelmére és őrzésére: custodia vitae, ars conservandi. Amikor pedig ez elégtelenné válik és az ember beteg, a medicina feladata a restauratio. Érdekes módon az élettan kapcsán értekezett Petrus a halálról. A halál egyfajta „kiszáradás" (,,humidum radiçale"), ahogyan azt Arisztotelész írja a sokak, így Petrus Hispanus által is kommentált ,,De longitudine et brevitate vitae" c. írásában. A halál bekövetkezik propter consumptionem humiditatis substantialis..." (az 1497-es kiad. facsim. alapján). 5 9 „Johanni ¡ųs Isagoge in artem parvam Galen¡" In: Articella Ed. Petrus Pomarius Valentinųs, (Lyon, 1534); (facsim. Padua, 1924.) v.ö. Schipperges, H.: „Arzt im Purpur" Mat. Med. Normark 15 (1961) p. 595., és Telle, J.: ,, Petrus Hispanus in der altdeutschen Medizinliteratur." Phil. Diss. (Heidelberg, 1974) pp. 234—240. 6 0 A Thesaurus pauperum sokat citált receptgyűjtemény szegények számára. Nincs adat rá, hogy tankönyv lett volna. 6 1 Arisztotelész munkáinak újrafelfedezését illetően Id. Knowles, D.: The evolution of medieval thought (London, 1962)
