Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)

1. Pyhia thermái

,, Non lugere, non ridere, neque detestarí, sed intelligere" (Spinoza) PYTHIA TĤERMÁI* A Föld minden népénél megtalálhatjuk a vizek és források kultikus tiszteletét. Az ókor mythológiai elképzelései a víznek általában és egyes vizeknek különösen nagy titkos erőt tulajdonítottak. A kultikus életben egyetlen más elemnek sem volt ehhez fogható nagy jelentősége. Ókeanosz az istenek atyja Homérosznál. A gyógyfürdők előbb a vallásos kultuszhoz tartoztak, később pedig, az empirikus medicina idején, a gyógyításban máig is nélkülözhetetlen szerephez jutottak. A víz mindig a tisztaság symboluma volt. A fürdő testi és lelki megtisztulást jelent: a beteg léleknek bűnbocsánatot, a beteg testnek egészséget ad. A fürdőkultusz a történelemelőtti időkig követhető. A nagy keleti kultúrákban éppúgy megtaláljuk, mint Egypitomban, majd a többi földközi-tengeri művelt népnél. Az ókor ismert fürdői közül nem egy még ma is nagy népszerűségnek örvend (pl. Baiae). Sok hajdan virágzott fürdő viszont az idők folyamán teljesen elpusztult, használhatatlanná vált. Mások feledésbe merültek, hogy évszázadok multán ismét használatba vegyék gyógyító vizeiket. Új neveket kaptak, s régi hagyományaikról új használói nemritkán semmit sem tudtak. Lehet, hogy erre a sorsra jutott Pythia is? Paulus Silentiarius egy fürdőről tudósít, Pÿ ĥiáról, melyről az újabb és legújabb, de a régi balneológiai művekben sem találunk említést. Paulus Silentiarius maga sem tartozik a történelem ill. irodalomtörténet különösen ismert személyiségei közé. Justinianus császár idejében, i. u. 500 körül élt. Nevéből következtetve („silentiarius") alighanem titkári állást tölthetett be, valószínűleg a császár mellett. A gazai rétor-iskola tanítványa volt, ahol Nomosz, a nagyhírű szónok műveit tanulmányozta. Korában jól ismert költő volt, akinek nevét az 562-ben helyreállított Hagia Sophia ünnepélyes felavatására írt és ez alkalomból előadott ekphrasisa örökítette meg. Ebben a dicsérő költeményben, enkómionban művészi leírását adja a Hagia Sophia szépségének. Hogy a maga korában valóban megbecsült költő volt, arra kortársának, Agathiasnak írása utal. Agathias történelmi munkájában ui. mindenkit, aki a Hagia Sophia iránt érdeklődik, Paulus Silentiarius leírásának tanulmányozására hív fel, mely szerinte „pontosságban" felülmúlhatatlan. A késői ókorban s különösen a bizánci kultúra idején számos dicsőítő és egyben leíró költemény született. Már a theszaliai játékok programján megtaláljuk a prózai enkómion mellett a verses enkómion is. Ezek sok, ma már többségében elpusztult épület, közöttük több fürdő emlékét őrizték meg, hogy ezzel teljesebbé tegyék ezekről való ismereteinket. S ha az orvostörténelem nem is igen említi, az irodalomtörténet nyilvántartja s nagyra értékeli e költeményeket. így jól ismert Stañus költeménye, melyet Claudius Etruscus fürdőjéről írt, vagy Lu* Megjelent in: Orsz. Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 15—16. (1959) 203—214.