Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
3. Avicenna és a psychosomatika gyökerei
20 ringés élettani és kórtani, s a hypertonia fogalmi ismeretének hiányában nem volt felállítható, jóllehet két oly látványos szövődménye, illetve következménye, mint az akut szívhalál és a gutaütés jól ismert volt és részletesen leíratott. Másrészt egyszerű módon eruálható összefüggéseket igen világosan ismertek fel. Ezért talán érdemes megemlíteni néhány feljegyzést, amelyek emotiókkal összefüggő betegségekre vonatkoznak. Jóllehet ülésünk Avicennáról emlékezik meg, csak Avicenna ez irányú szövegeit vizsgálni nem volna helyes — s jóllehet teljességre sem törekedhetem — (néhány) másik középkori szerző hasonló tartalmú szövegének említését nem mellőzhetem. Paulus de Aegina (7. sz.) a szívbetegségekről a következőképpen ír (Berendes 1914-ben kiadott német fordítása alapján idézem): ,,... Ha agy-, máj- és gyomorbetegségek kapcsán a szív is megbetegszik, félelem lép fel, (Verdruss) és sok más okból a szív collapsusa következik be, mely hirtelen erőtlenséget idéz elő." Ibn-Sina pedig azt találta, hogy félelem, szomorúság, düh s más emotiók okozta megváltozott arckifejezés betegeknél heves és gyakori szívdobogással jár. Állítja továbbá, hogy specifikus pulzusszabálytalanságokból a különböző chronikus szívdobogások okaira lehet következtetni s az arcvonások gondos figyelésével együtt így az emotionalis chronikus palpitatio elkülöníthető a többitől — ma azt mondanók, az organikustól. (Az alapul vett szövegrész a Kánon harmadik könyvének 12-ik rak á ųsában található igen nagy részletességgel.) Coñs a ¡ñųs Africanus (1020—1087) a depressiót kísérő kifejezetten somatikus kísérőtüneteket expressis verbis a psyché által okozottnak tekintette — a mechanismus létrejöttét ĥųmorális úton képzelte el s egyúttal a félelem okozta cardialis symptomákról is beszámol. Szó szerint: ,,E baj (ti. a depressio) révén a test is megbetegszik, mivel a test szükségképpen követi a lelket." Majd kifejti, hogy a (depressiós) beteg lefogy, gyenge és álmatlan lesz. Más vonatkozásban többször hivatkozott hely a ,,De aegritudinum curatione" c. 12. századi salernói irat idevonatkozó szövegrésze, ahol a félelem, szorongás által kiváltott szívbetegségről van szó, amely eszméletvesztéshez és halálhoz vezethet. A jellemző példák között kell említenem Moses ben Maimon (1135—1204) kazuisztikával kezdődő iratát. Saladin szultán asthmában szenvedő fiát kezelte, s nem eredménytelenül. Alexandria poros levegője mellett igen plasztikusan írja le az izgalmakat előidéző élményeket az asthma bronchiale okai között. Az asthmáról szóló tractátusában fejti ki (illetve ott is!), hogy az orvosnak mind a diagnózis felállításánál, mind a therapia kialakításánál a beteg egész életvitelét és környezetét is figyelembe kell vennie. A psychosomatikus gondolatmenet a 13—15. században is követhető. így Bemard de Gordon (meghalt 1308) bizonyos szívpanaszokat, valamint az étvágytalansággal járó gyomorpanaszok egyes formáit részben emotionális okokra vezeti vissza. Egyébként Gordonnál is fellelhető az asthma kettős oka — határozottan írja pl. a bányák porát és folyékony fémek gőzeit, egyúttal utal arra, hogy izgalom, bánat, dühkitörések a porral-gőzzel már kontaktusban nem levők gyógyulását nagymértékben akadályozzák. (Túlmennék előadásom keretein, ha Gordon „Liliųm medicinae"jének a hysteriával foglalkozó fejezeteit is taglalnám, de a psychiatria-történet kutatóinak figyelmébe ajánlom.) Első tanulmányozásra úgy tűnik nekem, hogy ettől a fejezettől egyenes út vezet Bleu erig. Figyelemre méltónak tartom, hogy Bernard de Gordon azt a véleményét fejti ki, hogy a férfiak impotentiájának emotionális okai is lehetnek. Eddig ez a legkorábbi irodalmi utalás erre. Továbbmenve, a 15. század elején Antonio Guarnerio (meghalt 1418) az amenorrhoea okai között említi az erős érzelmi motívumokat, különösen a levertséget és bánatot. Ugyanő mutat rá a diarrhoea és az emotiók közötti lehetséges, illetve valószínű összefüggésre. A félelem
