Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
3. Avicenna és a psychosomatika gyökerei
21 ,,fluxus"t válthat ki erre hajlamos embereknél; bár erre már mintegy 150 évvel előbb, Taddeo Alderottinál is találunk utalást. Ha az általam adott áttekintés a teljességet meg sem közelíti, talán alkalmas arra — figyelembe véve az itt és most nem citált textusokat is —, hogy következtetni engedjen a középkor medicinájában e vonatkozásban uralkodó nézetek relatíve representatív voltára! A szövegek s a leírt kórképek, illetve betegségfolyamatok interpretatiójának minden kötelező óvatossága mellett is állíthatjuk, hogy a szív, a tüdő, a gyomor-béltractus, a genitaliák, illetve sexualis functiók emotionális befolyásolhatóságát Ibn-Sina és a középkorban részben őt követő — európai — orvosok felismerték, leírták, s azzal a beteg megfigyelése, a diagnózis felállítása és a betegség kezelése során számoltak. Ezek a területek egyébként nagyjából azonosak azokkal, amelyeket a mai psychosomatika locus minoris resistentiaeként tart számon nagy érzelmi megterhelések, feszültségek kapcsán. Hogy Ibn-Sina s az említett többi szerző által ily módon leírt kóros folyamatok zömmel minden valószínűség szerint functionalis eredetűek voltak, semmiképp nem csökkenti a psychosomatikus elvi felismerés jelentőségét. Az alkalmazásra ajánlott therapia pedig inkább még megerősíti. Részletekbe, idő híján nem menve, utalok Avicenna már idézett művének 6. fejezetére és Alderotti ,,Consiliá"jára, ahol már a therapia részletes tárgyalása olvasható. IRODALOM 1. Avicenna: Canon medicinae. Lib. I. Fen I. doct. 6. cap. 1—7., Venetiis, 1595. 70—77. vö.: Wüstenfeld, F.: Geschichte der arabischen Aerzte und Naturforscher. Göttingen, 1840. és Bergsträsser, G. : Hunain ibn lshaq, Leiden, 1913. 2. Ibn-Sina: As-Sifa. Lib. VI. cap. 4., Bakos I.: La psychologie d'Ibn-Sina. Praha, 1956. 138. 3. Paulus Aegineta: Sieben Bücher. III. 34. (ed. Berendes, I., Leiden, 1914. 254.) 4. Avicenna: Canon Medicinae. Lib. III., Fen XII., tract 2., c. 2. (op. cit. 494.) 5. Creutz, R.u.W.: Die „Melancholia" bei Constantinus Africanus und seinen Quellen. Archiv für Psychiatrie und Nervenkranheiten 92 (1932) 2. 24. ss. 6. Coll. Salernitana: De aegritudinum curatione tractatus. (ed. De Renz¡, S., Napoli, 1852—59, Vol. II. 233-235.) 7. Maimonides: Treatise on asthma, cap. 8. (ed. Muntner, S. Philadelphia, 1963 1., 76. ss.) 8. Gordonius: Lilium Medicinae. P. IV. cap. 11 — 12., P. V. cap. 2—3. (Lugduni, 1550) 9. uo. P. IV. cap. 2—3. 10. uo. P. VII. cap. 14. 11. Guanerio, A.: Practica de aegritudine matricis. cap. 2. Venetiis, 1517. fol. 67. 12. Guanerio, A.: Practica de fluxibus. op. cit. fol. 52., Paulus Aegineta: op. cit. I. 35. 13. Avicenna: op. cit. No. 6. 14. Alderotti, Taddeo: Consilia de cardiaca. op. cit. 98. 15. Iskandar, A.: Bibliographical studies in medical and scientific arabic works. Oriens. Vol. 25—26. (Leiden, 1977) 16. Ų mann, M.: Die Medizin im Islam. (Handb. der Orientalistik. 1. Abt. Ergänzungsband VI.) Köln, 1970. 17. Fuad, Sezgin: Geschichte des arabischen Schrifttums. Leiden, 1970. Bd. III. 18. Meyerhof, M.: New sight on Hunain ibn Ishaqu and his period. Isis 1926 8 (4) 693. 19. Bergsträsser, G.: Hunain ibn Ishaqu über die griechischen und arabischen Galen- Übersetzungen. Leipzig, 1925. 20. Steinschneider, M. : Die griechischen Aerzte in arabischen Übersetzungen. XIV. Arch, fur path. Anatomie und Physiologie und für klinische Medizin. 1891. Bd. 124. Folge XII. Bd. IV. 21. Rosenthal, F.: Das Fortleben der Antike im Islam. Zürich —Stuttgart, 1965. 22. Hamarneh, Sami K.: History of arabic medicine and pharmacy. Cairo, 1967.
