Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
22. A hazai orvosképzés története a nagyszombati orvosi kar felállításáig
A HAZAI ORVOSKÉPZÉS TÖRTÉNETE A NAGYSZOMBATI ORVOSI KAR FELÁLLÍTÁSÁIG* A magyar orvosok képzése hazánk sajátos történelmi viszonyai következtében nem esik egybe a magyarországi orvosképzéssel. Hazánk művelődését a középkorban ugyan aránylag sok káptalani iskola jelzi, ezek azonban orvosképzéssel nem foglalkoztak. Azt az állítást, mely szerint,,...nyoma van annak, hogy a 14. században az esztergomi káptalani iskolának orvosi osztálya is volt...", hiteles forrás nem támasztja alá 1. A középkori magyar egyetemek pedig rövid életűek voltak, és nem mindegyik rendelkezett orvosi karral. Ha tehát a magyar és a hazánkban működő idegen orvosok tudásának eredetét keressük — ha röviden is — de foglalkoznunk kell a külföldön tanulókkal; annál is inkább, mert mint az a későbbiekből kitűnik, a külföldön való tanulmányok még a 18. században is jelentős szerepet játszottak a magyar orvosok kiképzésében. A páduai egyetemnek már a 14. század elején volt magyar tanulója. Számuk a századok folyamán egyre emelkedett, közöttük többen lettek orvosdoktorok. Részletes felsorolásuknak ugyanúgy, mint a többi olasz, majd francia, angol egyetemeken tanulókénak, itt nincs helye, ezt illetően utalunk Veress Endre könyveire 2. A középkori paporvosok Hogy az orvosdoktorok száma a középkori Magyarországon igen csekély, annak oka az általános kulturális helyzetben keresendő. Tanult ember a középkorban ugyancsak kevés volt egész Európában, mint azt Békefi Rémig is kifejtette. Az általános tanulatlanságot az egyházi élet, de a közigazgatás is megsínylette. Nagy Lajos király 1345-ben panaszosan jelentette a Szentszéknek, hogy Magyarország világi és szerzetes papsága között már évek óta nincs egy teológiai magister sem 3. Annál kevésbé lehetett orvosdoktor közöttük. 1323-ban a szepesi káptalan 11 kanonokja közül csupán 4 tudta aláírni egy ülési jegyzőkönyvüket sajátkezűleg, a többi 7 nevét egyik társuk írta alá 4. Ez a helyzet a 15. század végéig fönnáll, főleg a világiaknál. Teljesen más képet mutat viszont a prímási aula és főleg a királyi udvar. Itt vannak tanult emberek (a kancelláriában), és aránylag nagy az itt működő orvosok száma. Utóbbiakat illetően különösen kedvező a helyzet Zsigmond korában 5. * Megj. in: Comm. Hist. Ar is Med. 51—53 (1969) 17—35. 1 Békefi R.: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1910. 93. 1. 2 Matricų a et acta Hungarorum in Universitatibus Italiae Studentium, Padua 1221—1864. Budapest, 1941. 3 Békefi R.: I. m. 318-319. 1. 4 Wagner: Analecta Scepusii I. 313—14. 1. 5 Schultheisz, E.: Ein spätmittelalterliches medizinisches Handschriftenfragment. Arch. Kulturgeschichte, XL . 1960, 231.
