Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
121 hoz állt igen közel. 15 1 Az ismert wittenbergi humanista orvos Johannes Magenbuch, aki Melanchton tanítványa és barátja, Luther levelezőtársa és orvosa 15 2 volt, tanulmányai, melyek során Avicenna előadásokat hallgatott, 15 3 mutatják, hogy sem a humanizmus, sem a reformáció nem szorította vissza az arab auktorokat, s különösen nem Avicennát. Tekintélye vitathatatlan volt. Magenbuch az általa hallgatott előadásokról nagy részletességgel számol be. Galénosz eredetiben olvasta. Részben a kéziratos szövegeket használta, illetve az 1523-as velencei kiadás volt a kezében. 15 4 Utóbbit későbbi írásaiban feltűnően gyakran idézi (Cpg. 706). Ugyancsak Magéñbųçĥ ól tudjuk, hogy magiszterként eleget téve tanítási kötelezettségének, Avicenna műveiből adott elő. Az Avicenna-lekciók a humanizmus korának egész tartama alatt a curriculum integráns részeit alkották. A curriculum befejezése a vizsga volt. A vizsgáról összefogó feljegyzés, jegyzőkönyv készült, melyet a jegyző hitelesített. A curriculummal és az olvasási kánonokkal egybevetve egészítik ki a tanulmányokról és a kor orvosainak megkívánt tudásáról alkotott képünket. A legrészletesebb vizsgajegyzőkönyvek az itáliai egyetemeken maradtak fenn, ha nem is az egyetemi, inkább a városi és állami levéltárakban. 15 5 L. Zdekauer okmánytárában közöl két vizsgajegyzőkönyv szöveget. 15 6 Az egyik «punctum», melynek alapján egy Joannes Davil nevű magiszter 1567-ben doktori vizsgát tesz: ,,Quoniam autem. T.C.16. lib. 2 Phys". Ezek szerint a «textus commenti» (itt secundus) Arisztotelész Fizikájának 16. paragrafusa. Az Aquinói Szt. Tamás által kommentált Arisztotelész második könyvének 16. paragrafusa kezdődik tudniillik quoniam autem-mel. 157 A reneszánsz-humanizmus idején sokat tárgyalt kérdés: ,,Quoniam autem determinatum est quot módis natura dictur: post hoc speculandum est quo dijfert mathematicus e physico'! A jelölt egyébként egyszerre és egyidőben promoveált in artibus et medicina, ami az itáliai egyetemen nem volt ritka. Egy másik, 1409-ben letett vizsga jegyzőkönyvének 15 8 érdekessége, hogy a promótor Franciscus Bartholomaçus de Senis titulusa «doctor magister». A késői skolasztika és a korai humanizmus korában az egyetemeken az akkor még alig használt professzori címnek a «magister» felelt meg, ami ebben az esetben nem grádust, hanem funkciót jelölt. 15 1 A Canon-nak az itáliai egyetemekre gyakorolt befolyását világosan írja le Siraisi, Nancy G.: Avicenna in Renaissance Italy. The Canon and Medical Teaching in Italian Universities after 1500 (Princeton, 1987) 15 2 Barge, Hermann: ,,Neue Aktensstiicke etc." in Zeitschrift für Kirchengeschichte 22 (1901) p. 126; továbbá D. Martin Luthers Werke, Kritische Gesamtausgabe, Briefwechsel Bd 3 (Weimar, 1933) p. 31.; Bd. 10 p. 263; valamint Küchenmeister, Friedrich: D. Martin Luthers Krankengeschichte (Leipzig, 1891). 15 3 I.G.S. [i.e. Johann Georg Schelhorn] Amoenitates literariae quibus variae observationes , scripta item quaedam anectoda et rariora opuscula exhibentur vol.I. (Francotoidice —Lipsiae, 1725) p. 293 15 4 Ezt a kiadást számos iskolában és egyetemen kedvelték. Ĥe iųs Eobanųs Hessus drága pénzen vetette meg a nürnbergi humanista gimnázium részére. V.ö. Krause, Carl: Ĥe iųs Eobanųs Hessus. Sein Beitrag zur Kųi ųrųnđ Gelehrtengeschichte des 16. Jh. 2 Bd (Gotha, 1879), p. 17 15 5 Sienában pl. 18 kötetnyi jegyzőkönyvet őriznek az 1485 és 1804 között tett vizsgákról. V.ö. L'archivio arcivescovile di Siena, a cura di Giuliano Catoni e Sonia Fineschi (Roma, 1970). Indexe «Laureat¡» alatt a puncta-kat (téziseket) is tartalmazza. Tételesen csak alig néhányat dolgoztak fel. Ld. Carosi, A.: Siena nella storia della Medicina 1420—/555; valamint a doktori jegyzőkönyvekről Ld. Weigle, F.: Die deutschen Doktorpromotionen in Siena von 1485—1804 (Roma, 1944). 15 6 Lo studio di Siena nel Rinascimento (Milano, 1834) Documenti X. 15 7 1526. Giunta Velence. Az Arisztotelész szöveg az Argiropulosz-féle translatio antiquaban. Ld. ehhez Schmitt, B.: ,,The publishing history of the Aristotle commentaries of Thomas Aquinas" in Traditio 34 (1978) p. 153 ff. A teológiai, jogi és orvosi fakultásnak kanonizált tankönyve volt az ugyancsak Szt. Tamás által kommentált Posterior Analytica-val együtt. 15 8 Op.cit., Doc. X. 151.
