Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
109 cartes halála (1650) után jelent meg, ezt követően azonban nyilván oly mértékben csökkent olvasottsága, hogy új kiadásra nem volt szükség. Tény, hogy Ferne teóriáinak legnagyobb ellenfele René Descartes volt, és ahogy Descartes filozófiája az orvosok és természettudósok között is terjedt, az arisztotelészi-ferneli modell vagy szisztéma a maga, lényegében még mindig antik természetfilozófiájával és kórtanával lassan átadja helyét a kartéziánus gondolkodási rendszernek. 9 8 Ferne ,,modern" fiziológia-fogalma a tantervekben elég későn jelenik meg, csak a századfordulón. A fogalmi tisztázáson túl ebben a könyvben a rendszerezés a fontos. Az Universa Medicina öt fejezetének (Physiologia, Pathologia-Aetiologia, Prognostica-Semiotica, Diaetetica-Hygiene, Therapeutica) felosztása lesz ettől kezdve az egyetemi oktatás beosztása egészen a 18. század közepéig. A 16. században azonban még nem minden tanterv osztja öt részre a medicina oktatási anyagát. A fiziológia fogalma még tovább szűkül a curriculumban, amikor a 16. század végén Theodor Zwinger (1533—1588), bázeli professzor megírja művét, a Physiologia medica-t." A fogalom azonban még nem egységes a századfordulón sem. Johannes Magirus (megh. 1596) a marburgi egyetemen naturalis physiologiae professor posztumusz fiziológia tankönyve még közelebb áll az arisztotelészi természettanhoz, mint Ferne élettanához. 10 0 Még ennél is tágabban értelmezi a fiziológia fogalmát a jónevű angol orvos, fizikus William Gilbert (1540—1603), aki a magnetizmusról írott könyvének adja a Physiologia nova alcímet. 101 Kevéssé ismertek G.H. Mercurialis 1550—1606) rendszeresen tartott páduai előadásai az emberi test betegségeinek diagnózisáról és kezeléséről. Az ezek alapján írt tankönyv nyomtatásban csak halála után jelent meg. Praelectiones Patavinae. De cognoscendis et curandis ĥųmañi corporis ajfectionibus (Velence 1617). Tankönyvszerzőként sem jelentéktelen Felix Platter. A neves humanista Montpellier-ben és Bázelben végezte stúdiumait, 1557-ben promoveált Bázelben. A medicina practica tanára volt ugyanott 1571-től. De corporis humani structura et usu libri III. (Bázel 1583 és 1603) című munkájával a Fabrica propagátora, de Vesaliusnak nem kritikátlan tanítványa; Matéria medica-')a ugyancsak tankönyv. F. Platter tanára Gųl¿eimųs Rondeletius, 10 2 akinek első tankönyve a De materia medicinaŲ et compositione medicamentorum (Pádua 1556) volt, amit még több mű követett. Német tanítványai révén könyvei Bázelben, Nürnbergben voltak kedveltek és használatosak; különö9 8 Sem a ferneĤ szisztéma, sem ennek a váltásnak további taglalásába itt nem mehetek bele; utalok Rothschuh, K. E.: alapvető munkáira: Physiologie. Der Wandel ihrer Konzepte. Probleme und Methoden vom 16. bis 20. Jh. (München, 1968); továbbá Theorie des Organismus 2. Aufl. (München und Berlin, 1969); és nem utolsósorban monográfiájára: Geschichte der Physiologie (Berlin, 1953). Rotschuh bevezető tanulmányával és jegyzetekkel ellátva kiadta a „Description du corps humain"t: ld. René Descartes, Über den Menschen (1632) sowie Beschreibung des menschlichen Körpers (1648). Mit Einleitung und Anmerkungen (Heidelberg, 1969). 9 9 Nyomdába csak fia Jakob Zwinger adja. 1610-ben jelent meg Theodori Zwinger¡ Physiologia medica, elegant¡ ord¡ne conscripta etc. (Basilae 1610). A munka az oktatás szempontjából már csak azért is igen figyelemreméltó, mert az első könyvében a felosztáson és az oktatás módján kívül az orvostan történetét is ismerteti. 10 0 Johannes Magirus Physiologiae peripateticae libri VI. cum commentariis; Conradųs Nebenius adta ki Genfben 1629-ben. V.ö. Grundlach, Franz: Catalogus Professorum Accademiae Marburgiensis 1527—1910 (Marsing, 1927) 10 1 De magnete, magnetisque corporibus et magnó magnete teliųre. Physiologia nova plurimis et argument is et experimentis demonstrata (London, 1600). Meg kell jegyeznem, hogy az «experimentum» szó itt viszont mai felfogásunk szerint értendő, igaz nem élettani, hanem fizikai kísérletekről van szó. 10 2 G. Roñdelet (1507—1566) 1545-től Montpellier-ben tanár, 1556-ban az egyetem kancellárja.
